Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
dolhatunk. — Weis^nétől: Weisz Lipótnc. — Jolántól értesült: talán Weiszék cselédlánya. — Kocsishoz : Kocsis Ferenc fűszerkereskedő; Arany János u. 10. — 20fillér áru benzint hozattam: folttisztításhoz. — Gyulának: Walleshausen Gyulának; ekkor Baján orvos, a herkulesfürdői cím tehát csak nyári címe. — ma a Tiszába mentem: a Tisza Szállóba (Wesselényi u. 4.); az idők folyamán több nevezetes vendége volt, Jókaitól Babitson, Móriczon át Szabó Dezsőig. — Károly: Cs. Sebestyén Károly (1876 — 1956), tanár, muzeológus, a Városi Múzeumnak előbb külső, majd rendes munkatársa; építészettörténettel, etnográfiával foglalkozott. Lehet azonban, hogy Mészáros (Eisenstein) Károly nőgyógyászról, „Bob- né” testvéréről van szó. — Reiniger Margit: Fényes Marcell szegedi bankigazgató felesége. — Bobné: Sz. Szigethy Vilmos első felesége, Eisenstein Ilona (? —1944); édesapja Eisenstein Jakab főorvos; Móráék és Sz. Szigethyék Móra Szegedre kerülésétől szoros barátságban voltak. Utóbb, 1922-től Dettre János felesége volt. — A Pali húgom: Az Én Újságom 1909. jún. 20-i számában jelent meg. Újraközölve: Csengő barack. Mesék. Felkutatta és válogatta Madácsy László, szerk.: Lengyel Dénes, Bp. 1957. — Hódságról: talán az e nevű Bács-Bodrog vármegyei községről. — valami Jezemiczky nevű mérnök: nem tudunk róla közelebbit. 130 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1909. július 10. Édes lelkeim! Nagyon meglep, hogy első levelem olyan gyorsan megérkezett. Csak este 10-kor dobtam be. Azóta bizonyára megkaptad a tegnapi levelem is, — de a milyen hosszú, most, esti 6 óráig bizonyosan el se bírtad még olvasni. Annál inkább, mert ma volt ugy-e a nagy közuzsonna? Nos, hogy folyt le? Mulattatok ugy-e jól? Az este (pénteken este) nem lévén még kellőleg berendezkedve az otthon való frugális vacsorákra, kimentem a Kassba s ott vacsoráztam. Találkoztam Baliával, a ki hamarosan meg fog benneteket lepni, — de ő hamar elment, hanem aztán Marcel telepedett mellém a friss szliácsi hírekkel. Igen jó ízűt beszélgettünk este 11-ig s Marcel nagy lelki házkutatást végzett rajtam, a szokottnál is élesebb szemmel kémlelvén, mi lakik énbennem. S miután így tanulmányoztam — én őt, nem ő engem, hazakísértem egész a kapuig. Mondom: jobb ez így, mintha ő kísérne egész a kapubecs ukásig engem. No, nem igaz? Féltesz-e már, hékám? Marcel említette, hogy tett ilyen célzásokat neked s nagyon meglepte, hogy semmi féltékenységet nem talált benned. Most veszem észre, hogy ma a betűim a szokottnál is szálkásabbak. Annak tulajdonítsd, hogy sok volt ma az írnivalóm. Annyira sok, hogy a máról-holnaprát is, a mivel én már pénteken el szoktam készülni, csak az előbb fejeztem be s s fene álljon bele, olyan hosszúra talált szaladni, hogy még most is fáradt bele a kezem. A ház ügyeit — hogy dicséljem magamat — mindenre kiterjedő pontossággal vezetem. A mi annál könnyebb, mert a bejáró asszony nem akar jelentkezni. Bizonyosan azt hiszi, megettek Szliácson a hollók. No azért nem kell megijedned: a Weiszné cselédje megágyazott, kitakarított, én magam pedig kipucoltam a cipőket. Sohse gondoltam volna, hogy az ilyen úri mulatság. Az Íróasztalom belsejében is ma rendezkedtem s kiszórtam belőle annyi szemetet, 232
