Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Igaz: meg voltál-e most elégedve most a búcsuzással? Ha nem restclled, vitess egy könyvjegyzéket Feuertól és küldd el nekem egy külön borítékba, majd én jegyzek ki könyveket. Megint igaz: Mutterkát tiszteltetem, küldök neki a Jókai házasságáról egy új adatot, a mit kézalatt tudtam meg: a Jókai anyósa bábaasszony! Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. A levél két napon, szept. 22-én és szept. 23-án keletkezett. Móra csak a végső időpontot adja meg vasárnap: szept. 17. — bizonyos nagy kondícióból: nem tudjuk, pontosan milyen állást (házitanítóskodást?) ígért Péterfy Mórának. — öreg: Péterfy Sándor. — Gyulával: Walleshausen Gyulával. — megszabadíthatom Pistáikat magamtól: Móra Ferenc csak étkezni járt István bátyjáékhoz; lakása Péterfy Sándornál volt. A nagycsaládos embernek azonban ez is tehertétel lehetett, hisz sok éhes szájat kellett etetnie. — mindakettö: Móra István és felesége, Ujfalusy Éva Katalin. — Miskát: Sántha Mihályt.—Balázzsal: Walleshausen Gyula új szobatársa: Juhász Balázs (Vészits Andrea közlése), mama: Walleshausen Jánosné. — én is, Gyula is leszámolunk: nem tudjuk, milyen ügyüket szándékozták elrendezni; talán alapvizsgájuk letételére utalhat. — ezeket agóliátbetiiket: a levélnek ez az első része Móra szokásos betűinél nagyobb betűkkel íródott; a folytatás már a szokásos apró betűs. — egy haragos vers: talán A magyar ifjakhoz! Egyetemi Lapok, 1899. okt. 15. — Sánta szavalta: 1899. szept. 20-án. — mellékelem ezt is: Az Alkotmány szóban forgó számát nem sikerült azonosítani. — Dobók Pista [. . .] könyvét: e könyvről nem tud a kutatás. — Mutterkám: özv. Kanizsai Nagy Ferencné. — Zsuzska nagysám: Kanizsai Nagy Zsuzsa. — Feuertól: talán Feuer Lőrinc (1833—1908) félegyházi vegyeskereskedőtől. — Jókai házasságáról: Jókai Mór ez évben vette feleségül Nagy Bellát, lépését nagy érdeklődés és ellenszenv kísérte. 81 MF — Walleshausen Ilonának, 1S99. szeptember közepe Édes Szerelmem! Azon kezdem a levelem, a miről bizonyosan értesültetek azóta édes anyámék ré\in: hogy elengedték a tandíjamat teljesen. A milyen váratlan volt az, hogy a múltkor felit se engedték el, olyan váratlan és hihetetlen volt az, hogy most az egészet elengedték. Mert én nem igen bíztam a fölülfolyamodásban és nem mertem volna ilyen eredményt remélni. Azt hiszem, szegény Miska, a kinek én helyettem személyesen kellett bemenni a dékánhoz (nem az apósomhoz!), csak úgy örül, mint én, annál is inkább, mert az ő tandíját is elengedték félig, azaz 15 frtot. A másik 15-öt az én 30 frtomból kérte kölcsön, a mit én — a tatáék utólagos beleegyezésivei — szívesen adtam is, egyrészt mert most csakugyan a Miska közbejárásának köszönhetem a sikert, részint mert hasonló esetben nekem is rosszul esne, ha Miska megtagadná a kölcsönt. 10 frtot már megküldtem haza, 15-öt elsejéig kért Miska, 5 frtot pedig addig tartok magamnál, míg Péterfytől megkapom a pénzemet, mert még eddig nem szólt. Légy szíves, lelkem, levelemnek ezt a részit hálás kézcsókommal együtt átadni apámnak, anyámnak helybenhagyás végett. A másik öröm, a mit szinte érintettem az utalványon s a miről Gyula tán írt is 138
