Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
A csillagok fölött az ég királya: S a mit az első asszony elrabolt, Ifjú leányka révin adja vissza: A mátkaság a mennyből egy darab S minden mennyasszony földre szállott angyal! (Móra.) Kunfélegyházán, 98. nov. 18. Walleszhausen Ilonka Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. megbeszéltük: Móra ekkori félegyházi látogatásának idejét pontosan nem lehet megállapítani. A nov. 14-éről 15-ére forduló éjszaka ment vissza Budapestre; valószínű, hogy az előtte levő hét végét (nov. 12-étől) töltötte Kiskunfélegyházán. Nem lehetetlen azonban, hogy már 11-én, Márton napján hazaérkezett. — a vers miatt: a verset, amelyet Walleshauscn Ilona részére, egy előttünk ismeretlen menyasszony emlékkönyvébe írt Móra, a levél végén olvasható. — a párbajozó felek: valószínűleg nem valóságos párbajról van szó, ez a kifejezés Móránál inkább csak metafora. — Gyula: Walleshausen Gyula. — Kubán: Kubán Endre. — Miska: Sántha Mihály. — az én űberciherembe: felöltőmbe. — olyan helyen van, ahol ingyen fütenek rá: alighanem valamelyik zálogházban. — Pistáikhoz: Móra Istvánékhoz. — a keresztlevéllel: talán Móra István saját keresztlevelét vitte meg neki Félegyházáról Móra. Nem tudjuk, miért volt rá ekkor szüksége. — Mágócsy: Mágócsy-Dietz Sándor (1855—1945) botanikus, egyetemi tanár; 1897-től akadémiai levelező tag, s ny. rk. tanár a budapesti egyetemen. Mórának kedves tanára volt. — miféle kalandjaid akadtak az, úton: nem tudjuk, Walleshausen Ilona hová utazott ekkortájt. — Pál Karcsit: Vö. róla a nov. 7-ei levelet. — Tessy Julcsa: nem tudtuk azonosítani. — Zu- Zsának: Kanizsai Nagy Zsuzsának. — Ilona néni: Walleshausen Hona. — tata: Móra Márton. — szegény mamának: Móra Mártonnénak. — Jakubek kisasszony: Jakubek Emma. — Kunfélegyházán, 98. nov. 18. : ez természetesen nem a vers valóságos szerzési ideje, hanem — minden bizonnyal — az ismeretlen menyasszony esküvője (eljegyzése) napja; Walleshausen Ilonának e dátummal kellett e verset az emlékkönyvbe másolnia. A vers keletkezésének valóságos napja nov. 15. (Ha előbb, még Félegyházán megszületett volna, nem kellett volna levélben küldenie.) 60 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. december 3. Édes Szerelmem! Talán ez a kék levél eszedbe juttatja azokat a soha vissza nem jövő boldog időket, mikor kék tintával írtam én neked nem ilyen hosszú leveleket, mint most: hanem csak keskeny kis névjegyeket, kurta kis cédulákat. Jut még eszedbe? Hanem most nagyon szomorú dolgokat köll írnom kék tintával. A mit három hét óta álmodsz, a mivel vigasztaltad magad a múltkor is, hogy otthon voltam az idő rövidsége: mondom, minden reménységed, minden reménységünk odavan: nem lesz karácsonyi szünidő, csak éppen a karácsony két ünnepe. Az a dolognak a magyarázata, hogy előadás még most se volt egész héten s most ennek a két hétnek a pótlása végett veszik el a karácsonyi szünidőnket. Még nem bizonyos ugyan, csak beszélik, de igen valószínű, mert 98
