Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
ekkor még együtt lakott Walleshausen Gyulával (tehát 1899. febr. 11. előtti), de hogy ez a levél 1898. május—júniusi-e, vagy éppen 1898. őszi, — elégséges adat híján — nem tudjuk eldönteni. Legvalószínűbbnek a május végi keletkezés látszik. fizetésem után költ mennem: a Magyarországhoz, ahol ekkor korrektorkodott. — Szerencsésen megérkeztünk: Walleshausen Gyulával; az időpontot nem ismerjük. — Holló: Holló Lajos. — ezt a kis időt majd csak kitúrom már: ez is amellett szól, hogy a levél megírásakor közel volt az egyetemi félév vége. — Katicza ángyomat: Móra Istvánná Ujfalusi Éva Katalint. — újságom van: nem tudjuk, mi lehetett ez az újság. — Katust: szintén Móra Istvánnéről van szó. 48 MF — Walleshausen Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1898. június 8. Édes Lelkem! Ne haragudj, kicsim, ha mindjárt tanácsadásokkal kezdem a levelem: — tudhatod, hogy én bizony mással szerettem volna kezdeni, hanem részszerint a kedves mamánk megbízásából is írom ezt a levelet, azért szánom ezt az első oldalt tanácsadásra. Hogy nevezetesen az írásbelin különösen vigyázz a helyesírásra, inkább, mikor egy részt megírtál, kérd meg a bent levő tanárt: legyen szives az íráshibákat kijavítani. Addig is ügyeskedj: ha megbírnád szerezni a tételt akkorára és vagy elküldhetnéd, vagy legalább otthon, könyvbül nyugodtan kidolgozhatnád szombatra. A Fodor által adott dolgozatokat, ha gondolod, hogy még visszabirom szombatra küldeni, küldd el kidolgozás végett, de azt hiszem, nem érdemes vele vesződnöd, mert az idő úgyis kicsi. Próbáld szépen, nyugodtan magad. A bátorságod el ne veszítsd. Azt, hogy tanárnál van a lakásod, lehetőleg ne beszéld senkinek, nehogy a tanfölügyelő fülibe jusson. Könyörögj az Istennek is, de még többet ér, ha szorgalmasan forgatod a lélektant és módszertant, mert a dolgozat valószínűleg módszertani lesz. Én pedig mindezekhez azt fűzöm hozzá, hogy minden körülmények közt légy nyugodt és ne felejtsd el, hogy te mennyasszony vagy, az én mennyasszonyom, a ki énelőttem több az egész világnál és a kit én egy szemernyivel sem fogok jobban szeretni, ha oklevele lesz, mint annélkül. Valamint azt is szemed előtt tartsd, hogy addig, míg az én szemem meglátja a betűt a papíron és a meddig az én kezem föl bírja emelni a tollat: addig a te okleveled egyébbre se lesz jó, mint arra, hogy nekem mindig kedvetlenséget okozzon, valahányszor kezembe kerül, eszembe juttatva azt a sok keserves órát, mely neked annyi fáradságot okozott s melyet a mi szerelmünktül rabolt el. Ne vedd ezt, kicsim, üres biztatásnak: szivem mélyibül legőszintébben írtam ezeket. Hanem elég ebbül ennyi, ugy-e, kis mamám? Ugy-e, a sok bolond tanulás közt is megszólal néha a te szerelmes kis szived is? Ugy-e, csak vissza-visszagondolsz néha a mi tanulásunkra is? Hát este? Jaj, kicsim, majd megszakad a szívem, ha azokra az órákra gondolok, a mikor olyan nagyon közel ültél hozzám. 79
