Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
Lengyel András: Bevezetés
E kötet elé í. Kötetünk Móra Ferenc családi levelezését, pontosabban az abból megmaradt s jelenleg hozzáférhető mintegy kétszáz levelet tartalmazza. Az anyag zömét, meghatározó törzsét a menyasszonyához, majd feleségéhez, Walleshausen Ilonához írott levelei alkotják. Ezek legkorábbika 1896/97 fordulójáról, legkésőbbike 1933-ból való, Móra felnőtt életét tehát szinte végigkísérik. Nem egyenletesen, természetesen. A levelek elsősorban az író egyetemi éveire koncentrálódnak (erre az időszakra szinte egyetlen fonáscsoportunk ez), majd akkor sűrűsödnek meg ismét, amikor vagy maga az író, vagy felesége távol volt Szegedtől, s így érintkezésük csak a viszonylag rendszeres levélváltással volt fönntartható (pl. Móra kolozsvári régészeti tanfolyama, Móráné és Panka szliácsi, majd menyházai nyaralása idején). Ehhez az — önmagában is tekintélyes mennyiségű — anyaghoz társul a Móra Istvánnal folytatott levelezés töredéke, a Walleshausen Jánosnéhoz és Móra Pankához írott, valamint az édesapjától, Móra Mártontól származó néhány levél. A kötet így nem a levelezés egészét felölelő ún. teljes levélkiadás, s — bár terjedelme ezt már megengedné — nem is valaminő „reprezentatív válogatás”. Megelégszik azzal, hogy adalékokat nyújtson, fehér foltokat tüntessen el s az íió életének egy meghatározott területét, a családi életet fölvillantsa. Bizonyos persze, jó Volna egy teljes kiadás, mely Móra valamennyi levelét tartalmazza. Van is ilyen terv, megvalósítása azonban — bármily tetszetős a cél — egyelőre megoldhatatlan. Jelenleg Vagy kétezer Móra-levélről tudunk, ezeket Péter László jegyzékbe is foglalta, együttes kiadásuk azonban egyelőre elképzelhetetlennek látszik. Bizonyos ugyanis, hogy ezek a regisztrált levelek sem teszik ki még Móra levelezésének egészét; újabb s újabb levelek föl- bukkanása még jó ideig várható lesz, s így a „teljes” közlés megjelenése után újabb s újabb pótlások közzétételére kényszerülnénk. Sőt, olyan levelekről is tudunk (nagyobb levélegyüttesről Van szó), amelyek kétségkívül fontosak, de egyelőre közlési tilalom alatt állnak, s így a „teljes” közlésből úgy maradnának ki, hogy eleve tudnánk: hiányoznak a kötetből. De mindé szakmai gondoknál súlyosabb és kényszeritőbb akadály az ország gazdasági helyzete. Jelen körülményeink közepette egy ilyen, több kötetre rúgó, legalább 200 íves munka oly nagy költséget jelentene, amelynek vállalására mai Viszonyaink között már nem akad kiadó. 7
