Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
hanem teérted. De ha föl akarnám hányni, tehetném: mert ha én nem segítek akkor rajta, örökre elbukik és mehet István mellé inasnak. O egész életében nem bírna nekem hálát adni, ha én fölhánynám azt az érettségit. És ő henczeg, hogy ő érettségin egy szemet nem félt, egy szemet nem druckolt, mondom, ő beszél — mikor olyanok, mint Farkas, Schlesinger, akiknek én semmit se tettem, még most is hálálkodnak. — Hanem én ezt mind megbocsátanám Gyulának te érted, de azt, hogy még most is bánt, mikor nem beszélek hozzá, azt nem tudom megbocsájtani soha! Hogy ő odaül az ablakhoz, hogy én ne ülhessek oda írni, hogy ő kinyitja az ablakot, mikor tudja, hogy az énnekem most ártalmas, mikor még most is gyalázza az én pályám, csak azért, hogy bosszanthasson — azt nem tudom megbocsátani! Azt mondanom se köll, kis anyám, hogy ezt a világon senkinek ne mondd el, ne rázzuk föl a te jó anyád nyugalmát, a ki nekem is anyám! Elhozza az Isten az időt, mikor szabadulhatok e mellől a nyomorult mellől, menni hozzád, hozzád, meggyógyítani a szívem a tiéden, beteg kis anyám! Csókollak, csókollak: Ferkó Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője 1898-ra datálta. Ezt az íráskép, a megszólítás („kis anyám”) megerősíti. Abból, hogy az ablak kinyitása árthatna Móra egészségének valószínű, hogy hideg idő volt még, január vagy február (esetleg év vége: december). Az 1898-as levelek sorába beleillesztve valószínű, hogy 1898. januári levélről van szó, méghozzá még január 8. előtt íródott. Gyula: Walleshausen Gyula. — visszatartana altul a hála: Walleshausen Gyula érettségi dolgozatát, titokban, Móra írta meg. Lásd az 1897. máj. 22-ei levelet. — másodszor mondom: nem tudjuk, mikor, milyen helyzetben mondta először. — Gyula engem (ismeretlenül is föl akart jelenteni Frangéinak: Trungel János 1895-ig a félegyházi gimnázium hittanára volt, valószínű, hogy ez a följelentési szándék valamikor ez előtt alakult ki Walleshausen Gyulában. — mehet István mellé inasnak: Walleshausen Jánosné piactéri borbélyüzletében István az egyik segéd lehetett; közelebbit nem tudunk róla. — Farkas, Schlesinger: Móra gimnáziumi osztálytársai; Farkas Vincének (1878—1928) Móra emlékkönyvet is ajándékozott. 28 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. január 8. előtt Kedves Ilonkám! Azt írod, édes szerelmem, a leveled végin, hogy ölelsz, csókolsz, bár én nem írtam is abban a haragos levelemben. Hát most azzal kezdem, hogy ölellek, csókollak, sokszor, nagyon sokszor. Nézd: csókolom a leveled sokszor, elejin, hátulján mindenütt, csókolom, csókolom te helyetted, aranyos kis bolondom, édes szerelmem. Fura állapot ez, kicsim: dideregve, fázva körülfogjuk a nagy asztalt, három bolond gyerek. Odakint a legeszeveszettebb, a legvadabb módon fagy: szinte pedig fülig 54
