Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Édes kis virágom! Még te hozzád mer valaki nyúlni, még téged mer valaki bántani, a ki ártatlanabb vagy, mint az angyal és szelídebb, mint a galamb! Édes szerelmem! Ha akárki bánt, ha akármi fáj, ha akárhogy szenvedsz: csak én- hozzám fordulj! Óh, hisz van nekem balzsamom akármiféle sebre! Látod, tudod, te tudod legjobban, hiszen neked legtöbbet panaszkodok: hogy én is szenvedtem már, én is nagyon sokat szenvedtem. De akárhogy szenvedtem, akármi fájt, akárki bántott: a te szerelmed, a te szent szerelmed mindig megvigasztalt, mindig letörülte csurgó könnyemet, mindig elállította a szívem vérzésit. Már a levelem elejin mondtam, hogy a te szerelmed minden bajomnak gyógyító-balzsama volt. Csak arra gondoltam, hogy te szeretsz — és könyem nem csörgött, szívem nem vérzett. Arra gondoltam, hogy az Isten azokat látogatja meg, a kiket legjobban szeret, azokra küld bánatot, a kiket legjobban szeret. És ő tudja, mért bocsát ránk szenvedést. És ha szenvedünk, ő megjutalmaz. Ha én világ kezdetétül világ végezetéig mindig szenvedtem Volna is, nem érdemeltelek volna ki szenvedéseimmel az Isteniül téged! Nem is tudom, mennyire szeret az Isten, hogy téged nekem adott. És ha üttek-vertek, ha most is ütnek-vemek, ha odább taszítanak, ha lenéznek: arra gondolok, hogy van valaki, a kit az Isten szenvedéseim jutalmául adott nekem. Arra gondolok, hogy van valaki, a ki csókkal forrasztja be a sebet, a mit mások a lelkemen üttek, a ki lecsókolja a könnyeket, a mit a mások, az emberek rosszasága hajtott a szemeimbe! Te rád gondoltam, a jövendőbeli boldogságunkra és kín, fájdalom megenyhült. Édes szerelmem! Ha bántanak, ha akármi fáj, ha akárhogy szenvedsz: gondolj arra, hogy én szeretlek, hogy az én szerelmem fölér a világ minden kincsivei és minden gyötrelmivel, hogy szeret az Isten, mert engem neked adott! Óh, Ilonkám, nem tudod még te, milyen boldoggá teszlek én! Látod, édes galambom, némelyik ember csupa szenvedésre születik. Én tudom, hogy az én életem, akármilyen dicső, akármilyen ragyogó legyen is valamikor, mindig szenvedésteli, mindig kínos lesz — de boldog is. Mert minden keserűségemet megédesíti a te szerelmed! Te is, te is gondolkozz így, hited, reményed, bizodalmád vesd a jövendőbe! Tűrj, várj, remélj: és boldogok leszünk! Nézd, kicsim, én itt, most a te kezeidbe teszek egy fogadást. A te kezeidbe, mert szentebb, magasztosabb, édesebb és az én szívemnek drágább helyre nem is tehetném. Jól, figyelemmel hallgasd meg az én fogadásomat, az én erős fogadásomat és tedd el ezt a levelet és tartsd meg és őrizd meg, akár élek, akár halok, akármerre vessen is a sors. Ügy segítsen, úgy szeressen engem az Isten életembe, halálomba, a mint én életembe, halálomba csak téged szeretlek, a mint az én küzdelmeimnek czélja csak te vagy. És verjen meg engem az Isten életembe, halálomba, ha én valaha téged elhagynálak, ha én valaha csak a legkisebbet is vétenék az irántad való szeretet ellen, még csak gondolatban is! És ez a fogadás szorosabban, erősebben fűz engem tehozzád, mint minden jegyváltás és más cerimonia! Őrizd meg és olvasd el sokszor, ha valaki bánt, ha valami fáj, ha valami vérzik! Hétfőn estére, vagy ha akkorra nem akarod, kedden délre elvárom ígért, nagyon nehezen várt leveled! 37
