Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
A mi Karlsbadot illeti, valószínűleg hárman leszünk, mert Havas is velünk jön s az nagy könnyebbség lesz, mert mint kormánypárti szerkesztő sokat ki tud járni. Az öreg Byllnek mondjátok meg, hogy a valuta miatt ne legyen semmi nyugtalansága, Havas mindent el fog intézni. A felesége most átjön Magyarországra, az anyját meglátogatni megy Zágrábba, innét visszafelé jövet Nagykőrösre s megígértem neki, hogy oda átmegyek érte s leviszem egy-két napra hozzánk, ott aztán majd lebonyolítjuk a valutaügyek^t. Az én dolgom aránylag könnyebb lesz, mert én a Prágai Magyar Hírlappal kötöttem azt a bizonyos üzletet, úgy, hogy én itt majd szokolban veszem fel két-három hónapi fizetésemet. * Az éjjel, sajnos, még írnom kellett 1 óráig, ma lesz 9 nap óta az első éjjel, a mikor legalább 12-kor fekszem le, holnap talán még előbb, mert Havas betegsége miatt remélhetőleg lefújják a nagyobb méretű vacsorát. A mit Miskolcon csináltak velem délről délre és estéről estére, az borzalom volt. Ellenben csakugyan gyönyörű ezüstkoszorút kaptam, a miért azonban majd ki kell szállnom. Különben is úgy tervezik, hogy akkor a Bükkön keresztül autóbuszon elvisznek Egerbe, a mint mondják, az hallatlan szép út a tavaszi erdőkön keresztül. Június elején különben még egyszer vissza kell jönnöm Miskolcra: az IGE (ez a Pakotség írószövetsége) az idei iróhetet Lillafüreden tartja s ha már tavaly nem mentem el a balatoni hétre, félek Pakotsot újabb refűvel megbántani s valószínűleg Hóman is itt lesz. * Szerencse, hogy pénz nem volt nálam s hogy egyáltalán nem volt pénzem, mert a mintavásáron föltétlenül elköltöttem volna, olyan nagyszerű főzőkanalakat láttam. Itt inkább cipővásár van s ha a számot megírnátok, esetleg lehetne szó, hogy születés napi ajándékul azt kapnál tőlem, mint ápolónő, betegeddel együtt. Persze csak úgy, ha Havasné vállalná a cipők átcsempészését, mert az én lábacskámra legföljebb Pankáé jön fel. Addig is, fiam, be kell érned azzal, hogy a zöld Kárpátok összes virágbaborult erdeit oda gondolom csokornak elébed, az én virágtalan öreg szivemmel együtt, a mely a meddig szolgál, mindig csak arra való lesz, hogy puha kis párnátok legyen nektek a mai élet kőből vetett ágyán. Elhigyjétek, hogy ha szeretném még összeszedni magamat, csak értetek kérek még pár esztendőt az istentől: a kivel kezdtem és a kikkel végezem az életet. Mindnyájatokat szeretettel simogat a szivére: Aputok 362
