Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Százszor ölellek, százszor csókollak: a ki csak a tiéd: F.erid Bpest. 97. szept. 17. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Csonka; a levél eleje hiányzik. ebben a zúgó Baby Ionban: Budapesten. — Gyulát: Walleshausen Gyulát. — Pistával: Móra Istvánnal. — Miska: Sánta Mihály. — Egyet. Körbe: az Egyetemi Kör az egyetemi hallgatók egyesülete volt; Mórának a körben vitt szerepéről lásd: Hegedűs András: Móra Ferenc az „Egyetemi Kör”-ben. I—II. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1972. 1. rész. és 1973. 1. rész. — Szfojákovits: valószínűleg Móra egyetemi társa volt, közelebbit nem tudunk róla. 14 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1897. szeptember 25. Kedves Ilonkám, drága mindenem! Hogy levelem ezúttal rövidebb a szokottnál, ne annak tulajdonítsd, mintha kevésbbé szeretnélek, mint eddig, hanem csak annak, hogy úgy el vagyok keseredve Istenember ellen, mint soha eddig. Miért, magam se tudom. De úgy fáj, úgy eget valami, úgy elfogódik a szívem, úgy elszorul a szívem, szinte kicsordul a könny a szemembül. Ügy, úgy szeretnék sírni, sírni nagyon. Tegnap elmentem Hollóhoz két órakor. Várakoztatott hatig. Akkor aztán értésemre adta, hogy előbb is gondolt már ő én rám, mikor még föl se jöttem. Ha jogon volnék, eszközölne ki a számomra ösztöndijat. így azonban nem teheti. Hanem a correcturánál akármelyik pillanatban kész alkalmazni havi 25—28 írttal, de nem ajánlja: 12-től 6-ig köllene ülnöm büdös, ólmos, mérges nyomdai levegőben, nem is ebédelhetnék, se az egyetemre nem járhatnék rendesen. Gondoljam meg a dolgot. A szerkesztőségben jobb fizetéssel alkalmazna, de akor meg reggeltől estéiig le lennék kötve. Tehát jól gondoljam meg a dolgot. Elmentem Pistáékhoz. Épen jött Havassal haza. Az volt az első kérdése: beszéltem-e Hollóval? Én aztán elpanaszoltam az állapotomat és vártam, mit szól. O pedig odafordult erre Havas Pistához: „Ejnye, ejnye hogy az a te öcséd nem jött meg!” Az én dolgomrul pedig nem szólt egy árva szót sem. Hát ez az a sokat emlegetett szeretet? Hát ez az a vér, az a testvéri vér, mely soha vízzé nem válik? Hát hogy tesz velem idegen ember, ha a testvérem közönynyel fordul el tőlem? Hanem a jó Isten szívünkbe lát mindnyájunknak! És most jön a legnagyobb baj: közelget az elseje. Mikor én szeptemberben föl34
