Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
doltam, anyókám, hogy olyan zokszóval teli levelet küldjél utánam, a milyent küldtél, hála a Berci otromba tréfájának. (Nem akarok vele rosszat mondani, de tudod, hogy nekem az e fajta tréfák iránt soha se volt fejlett az érzékem.) A mi a szemrehányásodat illeti, nem akarok rá bővebben reflektálni levélben, a melynek a sorsa mindig bizonytalan, soha se tudni, kinek a kezébe kerül. Bizony, leikecském, én se gondoltam volna, hogy ide érjünk, hogy én egy agyon sanyargatott barommá váljak, a kit örökös hajszoltsága az élet minden örömének élvezetétől megfoszt s a kinek sokszor nincs egyéb kívánsága, mint úgy aludni el, hogy ne kelljen többet fölébredni új igahúzásra, soha véget nem érő gondra, örökös elégedetlenségre és fájdalomra. Nem én vagyok benne hibás, fiam, hanem az élet, a mely még az otthon nyugalmától is megfosztott bennünket az utóbbi években, úgy, hogy egy zug sincs, a hová zavartalanul megbújhasson az ember. Azért pedig a jó istennel vess számot, lelkem, hogy nem olyan virtúsos élettársat adott neked, mint Berci, vagy Szigethy. No de majd csak megbékítelek valahogy, ha hazamegyek, — csak sajna, az még nagyon messze van, — félek, addig még sok aszpirint elélek. Alig várom, hogy legalább Félegyházára elérjek — ugyan sikerült-e Bandit rávenned, hogy egy öltözet melegebb ruhát vigyen haza számomra? A pénzt, remélem, megkaptad. A mellékelt levelet is idekaptam, légy szives majd az asztalomra tenni, mert a regényre vonatkozó levelezést össze akarom gyűjteni. Most már a 228. oldal korrektúráját csinálom, azt hiszem, október első heteiben készen lesz a könyvem. Úgy látszik, lesz vagy 270 oldal, tehát honoráriumban felül az 50 000 koronán. Majd meglátjuk, írótáts, melyikünk keres többet a tollával ? Pásztornak minden esetre mutasd meg ezt a levelezőlapot. O t. i. nagyon bízott benne, hogy a Kultúra is olyan rossz fizető lesz, mint ő. A muszkákat, fiam, különös figyelmedbe ajánlom az itt látottak után. Itt úgy elszaporodott, hogy fényes nappal tiz-tizenöt is szaladozik a tűzhelyen, a konyha- asztalon, az edényeken stb. Este pedig nem kell rájuk vadászni, mert akaratlanul is seregestül tapossa el őket az ember. Ha nekem itt kellene élnem, én itt beleőrülnék az undorba. Most már Félegyházáig nem kapsz tőlem hosszabb levelet, mert azt hiszem, módom se lesz az írásra, hiszen egy-egy napnál nem igen leszek tovább sehol. Visszafelé jövet talán egy-két napom Pesten töltök, de 20-án minden esetre Félegyházán leszek s nagyon kérlek, akkorára oda írjatok hosszabb levelet, a miben referáltok mindenről. Az egész társaságot köszöntve, sokszor csókol rossz urad: Ferkó Pankának külön küldtem egy lapot. Tintával írott autográf, Ligeti Jenő hirdetési irodájának levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. mi a fenének kellett nekem eljönnöm hazulról: Móra ekkor húgáéknál, Tóth Istvánéknál volt Szolnokon. Édesanyját látogatta meg, aki Móra Márton halála óta lányánál élt. Móra ekkor már legalább öt napja Szolnokon lehetett („ötödik napja zuhog a hideg eső”). — Pistáik: Móra Istvánék. — Szalay: Szalay József. — a terminust el ne felejtsem: nem sikerült tisztázni, milyen időpontot kötött Móra lelkére Szalay József. — a dunántúli úthoz: Péter László Móra-kronológiája szerint szept. 15-én Móra 318
