Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

177

MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1917. július Édes kis asszonykám,

Féritek éjjel

ma megint nem jött tőletek hír — ezt csak a posta rendetlenségének illusztrálására hozom fel, hogy hasonló esetben Te is azt hibáztasd, ne engem — én ellenben tudok újságot. Bajnak nem baj, de kellemetlen és boszantó. Valami régi írásokat hoztak le a padlásról a szerkesztőségbe egy nagy ládában s én gyanútlanul addig turkáltam benne, míg úgy tele szedtem magam bolhával, mint egy tanyai kutya. Kisebb baj, mint az, hogy a lakásban, otthon is szétugráltak a bolhák s csak úgy emelgetik velem a díványt. Arra gyanakszom, hogy befészkelték magukat a kiszakadt részbe, de ma aztán megtettem az óvintézkedéseket, jól bespricceltem mindent valami karbolszagu bolhaszerrel. Persze magamat is be kellene büdösitenem, mert most írás közben is borzasztó kellemetlenül izegnek-mozognak rajtam a kis bestiák. (Úgy látszik, szeretik a vérem és van belőle bőven. Szinte kellemetlen már, a mennyit konstatálják az ismerősök, hogy mennyire meghíztam. Úgy látszik, nem fog már én rajtam a szalmaözvegység se, akármennyit éjszakázom.)

Most pedig folyatassuk a házunk védelmében kifejtett küzdelem ecsetelését. Pocok nem jelentkezik, sváb néha bemászik az ajtó alatt kívülről egy-egy, de azzal elbánok,

— ellenben tegnap este Pista egeret fedezett fel az előszobában. Állítólag szellőztetés közben a folyosóról kocogott be. Ma aztán hazahozattam egy egérfogót, vettem is kettőt 8 koronáért, hogy legyen állandóan s most kíváncsian várom a reggelt. Persze, alapos rendcsinálás nem lesz addig, míg Te át nem veszed a birodalmat.

Mit írjak még? Beszéljenek a tettek. Holnap egy csomag indul Menyházára, öt kilós csomagocskában nehány dinnye. Gondoljatok rám, ha jó lesz, — én nem nagyon kívánom, a Tiszában még mindig 3 korona két kis szeletből álló adag. Az ám, ni, tegnap a cselédszobái ágyon látok egy Pistának címezett barna borítékot, valami ismerős írással, e miről azonban nem tudtam, kié.

— Hát te kivel levelezel? — mondom neki.

— Nem volt aláírva, — mutatja a gyerek vigyorogva a levelet, — de tudom, hogy a Sz. nagys. asszony írta, hogy a mi benne van, vigyem el a D. ügyész úrnak. Áj, de nagy levél volt!

Az Isten áldja meg B-nét, hát ne csináljon ilyen könnyelműségeket. Pliszen ez az itt heverő levél mindenkinek a kezébe kerülhet, inasok, cselédek járnak itt, a Frankné gyerekei kivihetik játszani, mert P. egyáltalán nem gondol arra, hogy diskrétnek kell lenni. Sőt rosszabb sors is érheti magának a D-nek szánt levelet is: ha olyankor jön a postás, amikor senki sincs itthon s az gyakran megesik, akkor egyszerűen az ajtónyílásba szúrja a levelet s az viheti el onnan, a ki akarja. Ilyenformán mégis csak okosabb, ha más mód nincs, ha nekem külditek a kézbesítendő levelet, de ilyen könnyelműséget nem szabad többet csinálni annak a szegény asszonynak, — szidd meg érte.

297