Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
nem tudjuk azonosítani. — a jövő vasárnapi Máról-bolnaprát: Légjog. Szegedi Napló, 1909. aug. 1. — Brúnóval: Vő. az előző levelekkel. — a mellékletből: Móra nyilván mellékelte levelében a táviratot, de ez nem maradt meg. — Wolfnerék: a Singer és Wolfner könyvkiadó cég. — W'iesner: Wiesner J. Emil (? —1925), a kilencvenes évektől a Singer és Wolfner céget vezette; írásai a Corvinában jelentek meg. A Magyar Könyvkereskedők Egylete titkára is volt. Vö. Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter, Bp. 1929. 963. — szombaton: júl. 31-én. — Hogy mért jön: e látogatás célját nem ismerjük; elképzelhető, hogy összefüggött a Franklin Társulat tervezett gyereklapjának, a Jó Pajtásnak az indításával. — a mamáékhoWalleshausen Jánosnéékhoz (?) — a doktor nénit: Dr. Eisenstein Jakabnét; betegségéről nem tudunk. — Bobnénak: Sz. Szigethy Vilmosnénak. — Szombati nagy forróság: a júl. 24-ei. — a papa: Dr. Eisenstein Jakab. — az Hús: Eisensteinék háztartási alkalmazottja. — Panka: Móra Panka. 142 MF — Móra Ferencnének, Kiskunfélegyháza, 1909. július 31. Kedves lel keim! Ezt a levelet itt Félegyházán írom, tulajdon a kis szobában, azzal a számítással, hogy majd az öreg Byll viszi magával. Nemcsak azért, mert nagyon spórolós ember vagyok — hiszen annak ösmersz, ugy-e — hanem még inkább azért, mert így hamarabb megkapod s a Bállá révén kétszeresen örülsz neki. Utazó-kosarat tegnap vettem, épen 8 korona volt. Le nem alkudtam ugyan belőle, de hozzá alkudtam egy kulcsot is. Később tudtam meg Weiszéktől, hogy az vele jár. No látod, ilyen az én szerencsém. Különben eddig jól utaztam, hűvös, szeles, borongós időben. A kulcsokat Weisznére bíztam, a zsírról fölösleges volt gondoskodnod, mert azt, a mit kívántál, mink már rég fölértük ésszel. Szegény asszonyt tegnap szinte én sajnáltam meg, a miért annyira sajnálta az én távozásomat. Hogy milyen rossz lesz most már őnekik, hogy mennyire nem lesz most már senkijük! Az ura aztán azt mondta neki: — No, Móránét nem sirattad ám úgy meg, mint Ferkót. Nektek bizonyosan örömében fog sírni, ha megérkeztek. Nagyon szeret minket ez a jó asszony. Pedig épen őmiattuk gondoltam az ujszegedi inas-bálon, hogy aug. 1-jén fölmondok. Bobnak, vagy Bobnénak akkor említettem is ezt a szép szándékot. Persze, ilyenkor látja az ember, hogy milyen igazságtalan néha. Nincs különben semmi bajom, csak épen a terminusaidba vagyok belezavarodva. Nem tudok rajtuk eligazodni. Kérlek, csak az utolsó, igazi terminusról értesíts. Hát olyan rettenetes nehéz az elhatározás? Vagy az elválás Szliácstól, hé? Most már csak az van hátra, hogy a címemet közeljem veletek. Azt már majd csak Pesten irom ide. Addig is szeretettel csókollak az öreggel együtt: Apu Félegyháza, 909. júl. 31. 254
