Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
A naftalinozást magam is szándékoztam végre hajtani, még pedig sajátkezüleg. Már egészen megszoktam azt a drága szép szagát. A kofferkiválogatást dobogó szívvel várom. Előre eltölt az öröm, ha elgondolom, hogy milyen gyönyörű holmikban lesz módom válogatni. Panka hogy virágzik? Majd írok már neki is egy lapot. Nini, most jut eszembe, tudott-e a játékkal játszani. Vagy Te se tudtál? Most fölnézek az öreg doktor nénihez, mielőtt rám telefonálna, előbb azonban még két szenzációról tudósítalak. 1. Weiszéknek vendégük van: a Tiva felesége. Talán azért szállították ide ezek a figyelmes népek, hogy legyen kinek udvarolnom, ha Flóra hétfőn elutazik. Ő ugyanis itt marad egy hétig. Meg is hívtak a tiszteletére vacsorára ma is, holnap is. (Hétfőre Bállá.) Azonban úgy vélem, elég szép tőlem, ha holnapra föláldozom magamat. Ma magam fogok vacsorázni házilag. Tojást sütök, vagy főzök, aszerint, a hogy elsül. Majd kitanulom a szakácskönyvből. 2. Tudom már, hogy Singerék mért kértek tőlem reverzálist. Sebők Zsiga kilép az Én Újságomtól s a Franklin-társulatnak csinál konkurrens gyereklapot. Lipcsey csütörtökön beszélt Sebőkkel s tőle hozta e hírt és üzenetet. Hát nekem mindegy. Én Pósával szembe nem kerülhetek s különben se szeretek mozgó sziklára építeni. Mindazáltal Pósának még tegnap megírtam, hogy Singerék lehettek volna őszinték is hozzám, mondja meg nekik. Holnapra, holnaputánra levelet várok tőlük. Ez a hír bizonyára Bobot is érdekelni fogja, a kinek különben hasznos munkát kívánok. Üdvözöld nevemben, a kiket akarsz (akár Brúnót is, ha jól esik) — benneteket igaz szívvel csókol vidám vasárnapot kívánó, bő beszédű Aputok Sz. 909. júl. 24. Torontál felül rémes vihar jön, a mi különben várható volt ebben a mai Szaharában Tintával írott autográf, a Dugonics-Társaság elnöksége levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. Pénteken: júl. 23-án. — Cicerót kellett írnom: vezércikket. Vö. Tábori Kornél: A mi tolvajnyelvünk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1911. Szerk.: Bányai Elemér. 261. — Pósának: Pósa Lajosnak. — az Én Újságomba történetet írom: talán Áz a rossz Miklós gyerek (1909. aug. 1.), vagy a Szegény emberek (1909. aug. 1.) —a Nemzeti Múzeumhoz levelet Írnom: e júl. 31.-ei útját előkészítő leveleit nem ismerjük. — Uipcseyt: Lipcsey Ádám (1864—1912) Szegedről elszármazott író, újságíró; utóbb is gyakran megfordult Szegeden. — Gyerünk a Gedóba: a mai József Attila sugárút mentén, a gedói iskola helyén volt Gedó Márton (?—1894) mulatókertje, nyári vendéglője. A vendéglőt halála után veje, Kopasz Ferenc halász vezette a huszas évekig. — a szőregi házam: a szőregi lakásépítés terve nem jutott túl a tervezgetéseken; vö. a júl. 20-ai levelet. — Bállá apám: Bállá Jenő. — Bob: Sz. Szigethy Vilmos; ekkor már ő is Szliácson pihent. — Bobnénak: Sz. Szigethy Vilmosnénak. — a lánya: Lipcsey Ádám lányáról közelebbit nem tudunk. — a Kass nővére (Károssy képviselő elvált felesége): Kass János nővéréről közelebbit nem tudunk. Nem tud róla Kass János (Sz. 1927) grafikusművész sem. — Dorottya kisasszony: nem tudjuk azonosítani. — Weiner Maxi: Weiner Miksa terménykereskedő és biztosítási főügynök (Klauzál tér 2.). — Ádám bátyánk: Lipcsey Ádám. — a Kohn börösné: Kohn Mór bőrkereskedő és papucskészítő (Palaviani u. 4.) felesége. — Hauerral: közelebbit nem tudunk róla. — Uakatos Sándor: valószínűleg ő az a Lakatos Sándor, aki 1925-től az újrainduló Szegedi Napló fő248
