Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
5. MF — Walleshausen Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1897 tavasza Én édes Ellenségem! Íme: bevégeztem azt a szörnyű munkát annélkül, hogy a karom bele dagadt volna. A fejem igen, merthogy szörnyű száraz munka az. Nem is hiszi, milyen gyönyörűség az után a munka után ezt a pár sort papírra vetni, a mit, nem hiszem, hogy segítség nélkül eltudna olvasni. Délután félkettőtől egész hatig tanítok: most is mondja itt a leczkét két gyerek is. Nem is képzeli, mennyire roszul esik nélkülöznöm azt a bizonyos nyolcz órát, mikor összeül az a bizonyos kártyakompánia. Tudja: jól esnék már megint veszekednem: de hát mikor ilyen nyomorult az ember. De majd letelik a két hét, a kit magam szabtam magamnak. Addig is mindnyájuk kezeit csókolja őszinte ellensége: a Fecske NB. Ha Gyula nem restelné ezt a sáros utat: elnézhetne — ha máshová nem ígérkezett — mert halálra unom magam. Móra [A másik oldalon: ] Ügy látszik, csak a húgomnak jut az a szerencse, hogy Ilonkát énekelni hallja: pedig én is szeretném ám! Ha meglepem egyszer! Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője, talán Hegedűs András, 1897-re datálta. Valószínű kelte: 1897 tavasza. bevégeztem azt a szörnyű munkát: nem tudjuk, milyen munkát végzett el Móra; nem a tanítást, mert az mint a levél további részéből kiderül, éppen akkor is tartott, amikor a levelet írta. — most is mondja itt a leczkét két gyerek: az egyik talán Rideg László (1886—1968), Rideg Pál vendéglős fia. Vö. Mezősi Károly: Móra Ferenc félegyházi élete. In: Móra Ferenc ifjúkori versei. Kiskunfélegyháza, 1976. 34—35. A másikat nem tudjuk azonosítani. — az a bizonyos kártyakompánia: Walles- hausenéknél ült össze; Móra és Ilonka mellett elsősorban a „Mutterka”, özv. Kanizsai Nagy Ferencné kedvelte ezt a szórakozást. Emléke későbbi levelekben is visszacseng. — Gyula: Walles, hausen Gyula. — csak a húgomnak jut az a szerencse: Móra Juliskának (1884—1962), a későbbi Tóth Istvánnénak; aki ekkor 12 —13 éves kislány. 6. MF — Walleshauscn Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1897 tavasza Kedves Ilonka! Bár az idő jócskán előrehaladt: Gyula még mindig szendereg. Most is, hogy bejöttem 18
