Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Olvasom a Gyula leveliből, hogy a szüret nálatok a számításon alul ütött be. Mi okból? Hát minálunk csurrant-e valamicske bor? Még egyet, lelkem. Arra nem kérek senkit, hogy téged szeressenek, mert neked elég az is, ha én szeretlek és az neked fölér mindennel. Hanem szegény édes anyámat szeressétek, lelkem, mindnyájan. Apámat is kérjétek meg, helyettem, legyen hozzá olyan jó, a milyen ő volt hozzánk mindig, ő, a kinek köszönhetjük, hogy élünk és vagyunk. A jó isten legyen mindnyájunkkal. Kiolthatatlan szerelemmel ölel, csókol a te kis urad Bp. 1900. okt. 10. Ceruzával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. mikor az előbbi levelet megírtam: az okt. 7-eit; valószínű, hogy e második levelét Móra több napon át irta, már 8-án elkezdte, de csak 10-én fejezte be. Ha e föltételezésünk hamis, akkor viszont a dátumokat tévesztette el. A 7-ei és a 10-ei levél mindenesetre összetartozik. — Havas Miska sógora: nem tudjuk, ki ez a bizonyos „Tóni barátom”. Egyébként a vezetéknév (Havas) olvasata is bizonytalan, akár Heves is lehet. — mamáik: talán az édesanyja, Móra Mártonná. — Gyula: Walleshausen Gyula, látogatásáról nincs adatunk. 106 MF ■— Walleshausen Ilonának, Budapest, 1900. november 30. Édes Szerelmem! Vehettétek észre még otthon rajtam, hogy jócskán lehangolt vagyok, holott máskor legalább mutattam a jókedvűt, ha nem voltam is az. Tudja az isten, olyan nehéz sejtésekkel indultam el erre a három heti távollétre és — ime, volt mitől tartanom. Megérkezve az öreg nagyon szívesen fogadott, át is adta az ajánló-levelet, a mely- lyel, mint otthon jól sejtettem, egy vendéglőshöz köllött átmennem, a ki Budán lakik, a Krisztinavárosban, majd olyan távolságra ide az Óvoda útcához, mint otthon a te házatoktól a mi galambosi szőllőnk. Kapnék ebédet és vacsorát: ennek fejében minden nap órát köllene adnom egy hatodikos gymnazistának, a ki kettőből meg volt róva, fizetni naponta kétszer hídpénzt és alagutvámot négyszer, a mi naponta 12 kr, egy hónapra éppen 3 frt. 60 kr, ehhez naponta 2—2 kr pincérpénz ebédnél, vacsoránál, az 1 frt. 20, summa summárum egy hónapban 4 frt. 80, tehát a Sándor bácsitól kapott 5 frtból maradna éppen 20 kr! És a mi legfőbb, egész napom tönkre van téve és se egyetemre nem járhatok, se nem tanulhatok: mert ha át akarok érni délidőre, elindulhatok 11 órakor, félháromig, háromig tanulunk, 4 óra, félöt, mire haza vergődöm és akkor megint mászhatok át vacsorára és öreg este van, mire visszaérek. Egy szikrányi józan belátással világos, hogy ez az állapot lehetetlen. Én nem kengyelfutónak jöttem föl, — noha még annak is jobb az élete, mert egyik nap keres annyit, a miből másnap úgyis jóllakik, ha nem szalad. Mindezeket elmondtam az öreg186
