Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Ugy-e lelkem, jó lenne holnap délelőtt idefönt lenni? Én azonban nem tanácsolnám, mert megeshetnék, hogy ha én téged meglátnálak, ott hagynám a tisztelt halottat, az egész gyászos gyülekezetét, osztán odarohannék hozzád, karon kapnálak és játszanék veled kézenverősdit. Csak az a bánatom, hogy te ezt nekem nem hiszed el, pedig én olyan igazán mondom, mint a milyen igazán az volt a szándékom, hogy most ezt a levelet végig írjam mind a négy oldalon. Hanem az öreg megjött, Gyula másfél órája vár vár, most ment be hozzá, aztán sietünk ebédelni, mert egy óra lesz mindjárt és a gyomrunk nagyon régen elütötte a delet. Kárpótlásul ígérem azonban, hogy leveled vétele után, nem is várva vasárnapot, válaszolok a leveledre, beszámolva ezekrül a még most se létező s öt óra múlva elmondandó beszédekrül. Addig is mindenkit köszöntve: téged ölel, csókol, a ki legjobban szeret: Ferkó Bp. 1900. marcz. 24. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. nem is várok vasárnapot, illetve hétfőt: a szokásos levélírási időpontot. — Gyula úr: Walleshausen Gyula. — beszédemet kellene megcsinálnom: Móra márc. 24-én este a retorikai szakosztály ülésén elnökölt: ő mondta az elnöki megnyitót és a zárszót; elhangzott Ex tenebris című alkalmi verse is. Másnap 25-én Kossuth Lajos sírjánál beszélt a Kerepesi temetőben. Vő. Hegedűs Hndrás: Móra Ferenc az „Egyetemi Kör”-ben. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleménye 1972. I. rész 71—73. —Hogy értetek haza: valószínű, hogy Pestről, ahol Móránál és Walleshausen Gyulánál voltak látogatóban. — az a jó hír [...], a mit tik hoztatok: házasságukkal lehetett kapcsolatban; a reménység azonban ekkor még hiábavalónak bizonyult. — a katonaságot se bánnám: lásd a márc. 5-ei levelet. — a tisztelt halottat: Kossuth Lajost. — az öreg megjött: Péterfy Sándor. 100 MF — Walleshausen Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1900. április 9. Kedves Asszonyfeleségem! Mély tisztelettel alulírott azon alázatos kéréssel fordulok feleséges színed alá: legkegyelmesebben méltóztassál 10, azaz li% krt alulírt szegény nyomorultnak két ötös szivarra kiutalványozni. Alázatos kérelmem támogatására a következő indokokat bátorkodom fölemlíteni: 1. Minden asszonyi állatnak, a ki feleséges sorban leledzendő, szoros kötelessége tudni, hogy a férjurak számára az ég-világon nagyobb üdvösség nem találtatik, mint az ötös bagó. 2. A te csudálatos érzékenységű szived belátja azt, hogy poéta-embernek, a ki írni készül, olyan szükséges a versíráshoz a bagó, mint az üdvözüléshez a hat főigazság. Jólesőbb, mint az árvának az anyát pótoló kéz simogatása, édesebb, mint vőlegénynek a menyasszony csókja. 177
