Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Nándssy tisztelt barátommal: Nánássy Balázs Móra gimnáziumi osztálytársa, majd egyetemi társa volt. Adóhivatali tisztviselő, majd a városi tanács pénztárosa lett. 1935 előtt halt meg. — T. kisasszony: tisztelt kisasszony. — az egész bizottság füle hallatára: az Egyetemi Kör bizottságának ülésén. — péntek esteiig: nov. 10-éig. — Mutterkának: Kanizsai Nagy Ferencnének. — küldhettem a beszédemet: az Egyetemi Lapok 1899. nov. 25-ei számában jelent meg, Az irodalmi-rbetorikai szakosztály megnyitó ülése című beszámolóban. — temetői beszédem: Klapka György tábornok sírjánál a Kerepesi temetőben. — a tegnap estivel pedig sok tapsot szereztem: az irodalom-rhetorikai szakosztály elnökeként nov. 4-én terjesztette elő programját. — Gyula: Walleshausen Gyula. — Zsuzskára: Kanizsai Nagy Zsuzsára. — Ginka néni: Csák Kálmánná Szerelemhegyi Karolina (1859—?). Fekete János közlése. — Balázs: Juhász Balázs. — Jancsi: nem tudtuk azonosítani. — Tamásékboz: nem tudtuk azonosítani. — Pistának: Móra Istvánnak. — Jofsa Mihály: Józsa Mihály kir. segédtanfelügyelő az 1899. évi tiszti címtár szerint (517.) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium VI. ügyosztálya c. alosztályára „szolgálattételre berendelve”. Ez az alosztály a tanítóképzés ügyeivel foglalkozott. — én édes mamámnak: Walleshausen Jánosnénak. — a tata neve napjára: nov. 11-ére, Márton napra. — XJjfalussy Imre: Móra István apósa, Katus apja; korábban a kiskunfélegyházi tanítóképző altisztje volt. — a Magyarországtól kért: Móra István a Holló Lajos szerkesztette lap külső munkatársa volt. — szombatra: azaz egy hét múlva. — Katus: Móra Istvánná Ujfalussy Éva Katalin. — Zimányék lakodalmára: talán arról a Zi- mány családról van szó, amelyiknek egyik tagja, Béla 1929-ben törvényhatósági bizottsági tag lett. Móra István: Hazaemlékezések. Szeged, 1979. 107. — táncolnék is a te mostoha apád lakodalmán: a lakodalomra nem került sor; az a bizonyosDékány, akire Móra másik levelében is utalt már, nem lett Walleshausenné férje. 88 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1899. november 16. Édes Virágom! Ládd, énnekem az a rendeltetésem, hogy annak, a kit szeretek, vagy a ki engem szeret, csak kinozására legyek. Hogy lelkemre kötötted most is, hogy csütörtökre írjak, én pedig csak péntekre írok. Egyéb nagyszámú vétkeim mellett azonban ez is megbocsátható. Az ok pedig, a miért nem tegnap írtam, az volt, hogy az öreg Péterfy, mihelyt megérkeztem, bejött hozzám, hogy másnap délután keressem föl Pósát, a ki szeretne velem beszélni. Azért nem írtam eddig, míg nem beszéltem vele. Nagyon szívesen fogadott, nem volt semmi különös mondanivalója, csak éppen meg akart ösmerni. Nekem is mondta, a mit Péterfynek is mondott: hogy az a Móra Ferencz már most is ér annyit, mint Móra István, már most is van akkora költői tehetség, mint az. Aztán csak arra kért, hogy Pestet itt ne hagyjam. Én pedig, mikor a lábamat kitettem az ajtaján, még százszorta jobban megerősödtem abban az elhatározásomban: hogy ha egyszer elszabadulhatok Pestről, nemhogy vissza nem jövök többet, hanem még képpel se fordulok felé életemben. Pistáéknál még nem voltam mostanáig, mert kedden este egy kicsit törődött is voltam, egy kicsit szomorú is — ha nem is a részegségtől, — szerdán este pedig Gyulához mentem. Annyit azonban így is jelenthetek tatámnak, hogy a hazamenetelükből nem lesz semmi, mert hiszen vasárnap van a Tanítók Háza fölavatása, a mi csak az 154
