Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
87 MF — Walkshausen Ilonának, Budapest, 1899. november 5. Igen tisztelt Kisasszony! Van szerencsém illő hódolattal szives tudomására hozni, hogy én Önre szívem mélyéből haragszom, vagy legalább szeretnék haragudni, a mi tökéletesen egyre megy. Hát mért kellett azt Önnek megüzennie, hogy föl akartak jönni halottak napjára, — ha egyszer nem jöttek föl? Nem jobb lett volna arról egyszerűen nem szólni semmit, minthogy én így bosszankodjam affölött, hogy Önök csak a szándéknál maradtak? Igazán nagyon kedves dolog, — de még kedvesebb az, hogy Ön Nánássy tisztelt barátommal olyan jóízűt csevegett. [B jeszél [te ] föntnevezett úr, hogy Önök kéj utazást tettek Kecskemétre s őt is igen szívesen hívták, ő azonban fölérte a kis öklivel, hogy talán mégse illenék a más menyasszonyával olyan hosszú bizalmas útra indulni s ezért nem ment. Én, T. kisasszony, nagyon örülök annak, ha kegyed az én távollétemben kellemes szórakozást keres, — hanem az meg egészen elragadott, hogy olyan művelt lelkű és szellemes modorú urak környékezik, mint fentnevezett Nánássy úr, a kirül valami nyers deák a múltkor azt találta mondani az Egyetemi Körben az egész bizottság fül e hallatára, hogy akkora parasztot még életibe nem látott. Ön azonban, azt hiszem, el van ragadtatva által már is s kivetette rá a hálót, mert szeretné, ha a monostori hires uradalomba is elragadná Önt, mint a monostori gulyák, gólyák és apró marhák felügyelő nőjit, ő neki magának hites feleségit. Sietek azonban fölvilágositani Önt, T. kisasszony, hogy bármennyire megunta is már a mennyasszonyi koszorúra való várakozást: Nánássy úr, mint mint [!] végzett ember, aligha fogja Önnek a fejét előbb bekötni, mint én. Azt azonban elismerem róla, hogy minden tekintetben derék úri ember, eredeti minden tekintetben, és meg is szokott borotválkozni, sőt ki is köti a bajuszát, a mi elengedhetetlen föltétele az intelligentiának. Ha az Ön kis szíve nagyobbat dobban őérte, mint énértem, szegény nyiratlan, borotválatlan csavargó ficsúrért, — én ha fájó szívvel is, lemondok az ön kezéről s szomorú magamegadással várom, hogy visszaküldje a gyűrűmet s fölcserélje azzal, a kivel t. barátom, Nánássy úr, fogja bizonyítani örök szerelmét. Önnek pedig ajánlom, hogy a lószerszámról oldjon le egy karikát s avval tisztelje meg a dicső férfiú ujját, melyre a mi gyarló kezeinl gyűrűi nem elég nagy térfogatúak. Addig azonban míg az én édes jó Ilonkám vagy, ölellek és csókollak, péntek esteiig csak így papíron, azután amúgy :s, ha más nem látja. Mutterkának szabad látni, mert ő úgyis azt mondja, hogy már sokszor látta. És addig is, míg élő szóval kinyerhetem bocsánatodat, így írásban kérlek, bocsáss meg, hogy nem előbb írtam, de a szombati Egyetemi Lapokat vártam, hogy küldhessem a beszédemet. Azonban ez még csak a jövő számban jön, — addig pedig lehet, hogy neked majd elolvasom otthon magam. Mindazáltal ezzel a levelemmel együtt indítja útnak a kiadóhivatal az E. Lapok két első számát, a mit ezután rendesen fogsz kapni tiszteletpéldánykép, mint az én 151
