Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
86 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1899. október 28. Édes jó Ilonkám! Félek, hogy azóta már megint valami rosszat gondoltál felőlem, hogy drága leveledre még most se válaszoltam. Nem történt azóta semmi új se egyébb, mint a mit a mama is hírül vihetett volna, ha el nem felejtette volna és egyáltalán lett volna kedve újságokat mondani, mikor ti otthon olyan rossz hírrel vártátok, hogy Lajos fölmondott. Előtte való este, mikor a mama jött, magválasztottak az Egyetemi Körben a fölolvasó-estélyek elnökévé egyhangúlag, mikor én ott se voltam. Nagy állás ez nagyon, haszon ugyan nem jár vele, dicsőség igen, mert ez az intézmény kiterjed az egész egyetemre s nekem, mint elnöknek első helyen van részem minden egyetemi ünnepélyben. Hanem hát a dicsőségtül éhesen is maradhat az ember, meg is fázhat, az elfoglaltság pedig nagy, — nem is vállaltam volna el az állást, hanem arra gondoltam, hogy Zsuzska mindig azt óhajtotta, hogy csak én is szerepelnék már az egyetemi közéletben — most íme vezető ember lettem. Meddig állom azonban a dicsőséget, nem tudom. Mához egy hétre, vagyis szombaton este tartom a megnyitó beszédemet a legelső gyűlésen. Igyekszem tőlem telhetőleg szépen beszélni, mert egyetemi tanárok is, egyébb vendégek is lesznek — és az ember sohse tudhatja, hol szerez jóakaró ösmerősöket. A mi az örökös kedvetlenségem okát illeti, a miről ígértem, hogy írok ebben a levelemben, fölöslegessé vált a mamának itt-járása által. Mert neki elmondtam Pistának azt az elszólását, a mit én még a múlt hónap végin érintettem egy levelemben, ha emlékezel rá. Még most is sajog az a megjegyzés és sajog is mindaddig, míg ki nem mondhatom neki a lelkemen valót. Mamának — már mint az én anyámnak — pedig mondd meg, a mit különben a mamának, már mint a te mamádnak, is mondtam: hogy a Julcsa kabátját hiába sürgetném, mert nincs úgyse pénzük Pistáéknak már jó idő óta és azt hiszem, nem is igen lesz elsejéig, a mikor meg már úgyis fölérik ésszel. Ha majd hazamegyek, nagyon sok beszélni valóm lesz róluk, szegényekről. Julcsával két hónap óta még egyszer se találkoztam négyszem közt, hozzám meg nem jön el. De úgy látom, panaszra nincsen semmi oka, a minthogy én hozzám is nagyon szívesek Pistáék. Annál több panaszolnivalója van azonban szegény Andornak, a kinek a viselt dolgait szinte majd mához két hétre adom elő. Hát várod-e már erősen az[t] [a] s[zo]mbatot, kisanyám? Osztán olyan idegen leszek-e majd előtted, mint a milyen idegenképen szoktál velem bánni máskor? Osztán meg mersz-e csókolni akkor is, ha a szakállam szúrós lesz, mint a sündisznó, a hajam pedig boglyas és zsíros, mint a Zsíros Palkóé? Mert te tán nem is tudod még, hogy én mostanában, hogy ilyen sok a pénzem, minden este veszek 10 deka szalonnát és reggel evvel pomádézom a hajamat, a borit meg megeszem vacsora után, hogy érezzék valamit a gyomromban. Bizony úgy. Mert laktam ám már én jól annyira is, hogy vacsora után még a lámpabelet is megrágtam volna, ha nem lett volna petró149
