Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
83 MF — Walleshamen Ilonának, Budapest, 1899. okt. 14. Nagyságos Móra Ferenczné, szül. Wallesszhausen Ilonka úrasszonynak igaz szeretettel küldi a kis ura. Drága Kicsikém! Kedves leveledet vettem, hanem már akkor jócskán tudtam, a mi benne van. Mert a levelet csütörtökön este kaptam, akkor, amikor már én tudtam Gyulától, a kivel ebédnél véletlenül találkoztam, hogy nyolcz hektóra való szöllőtök lerohadt és hogy kitört a lábad. Nagyon sajnáltalak, hanem részben örültem, hogy a lábaddal esett a szerencsétlenség és nem a kezeddel, mert akkor — nem ki sütött volna nekem lágy kenyeret — hanem ki írt volna nekem friss levelet csütörtökön estére. (A mire a nótában az következik, hogy: ülj a térdem kalácsára ... Igaz?) No hát elég az hozzá, hogy én meg vagyok friss jó egészségben. Ma (szombaton) reggel kaptam Gyuláiul levelet, hogy menjek el hozzá, ebédnél megint találkoztunk véletlenül, ebéd után aztán együtt mentünk el hozzájuk, hanem bizony nem sokat ettem a szőllejibül, mert büdös volt (majd olyan, de még se egész olyan, mint Gyula) — hanem egy-két szag nélkül való fejet elhoztam. Térjünk most már arra, a mi legjobban érdekel engem is, meg, azt hiszem, téged is: a hazamenetelre. Hát ha jobbnak véled a november 11-et, akkor megyek akkor, — ámbátor én úgy tartom, halottak napjára ha megyek, van körülbelül 3—4 nap szünidőm, ámbátor Márton napra is csinálhatok három napot. Még többet változtat azonban a télikabát e kérdésen, mert bizony november 11-ig nagyon sok lesz über- czieherben bolyongani a világot. Ha azonban — a mit másrészt magam is igen szeretnék — Márton-napra mennék haza és halottak napján a temetőben beszélnék, akkor föltétien szükségem van a téli kabátra, tehát postán küldve várom. Egyébként határozd el te a dolgot, a hogy jobbnak látod. A Pistáék hazameneteliből a tata neve napjára úgy se lesz semmi, a mit előre is lehetett látni. A mi engem illet, igen türelmetlenül várom már a vizsgák idejét. Igaz, hogy még nem is folyamodtam, mert még az öreg most se fizetett, és így nem volt, illetve nincs vizsgapénzem — hanem ma este kérek Pistától, a múltkor úgyis fölajánlotta, hanem még akkor az öregre számítottam — most majd igénybe veszem a Pista szívességit — ha ugyan azóta el nem fogyott még a pénzük. Ma este megyek hozzájuk, Gyula is jön Balázszsal együtt, mert most mindig hozza magával azt is. 143
