Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
Lengyel András: Bevezetés
A közlés minden esetben betűhív; érintetlenül hagyja Móra ortográfiájának rá jellemző egyéni (s a kor helyesírási konvencióiból eredő) vonásait. (A ki, a mi külön- írása stb.). Korábban vitakérdés volt, érzékeltetni kell-e a levelek közlésében a magánhangzók rövidségében-hosszúságában jelentkező szabálytalanságokat, figyelmetlenségeket. Péter Lászlónak nincs ugyan igaza, amikor ezeket a szabályostól eltérő alakokat csak puszta „látszatnak”, a gyors írás következményeinek tartja; ezek a „hibák” ennél többek és talán jellemzőbbek. De abban igaza lehet, hogy a mai olvasót e helyesírási „sajátosság” tükrözése inkább zavarja, semmint segítené, érdemi irodalomtörténeti jelentősége pedig nincs. Az egyes leveleket a hozzájuk tartozó jegyzetek közvetlenül követik. Kisebb betűfokozatból szedve ezek jól elkülönülnek a főszövegtől, s ugyanakkor a problematikus, nehezebb szöveghelyek értelmezése így egyszerűbb s gyorsabb, mintha a kötet végére kellene lapozni a magyarázatokért. A jegyzetek két, egymástól élesen el nem váló részből épülnek föl. Az első rész tulajdonképpen kéziratleírás s lelőhelymegadás, a második rész a tulajdonképpeni azonosító-magyarázó jegyzet. Ez utóbbi esetében gondot jelentett, hogy hol vonjuk meg az azonosításra-magyarázatra szoruló szöveghelyek körét, magyarán: mit jegyzeteljünk meg, s mit ne. Alapelvnek azt tekintettük, hogy a levelekben szereplő valamennyi személy azonosítása megtörténjék. A levelekben sokan csak utónevükön szerepelnek, ezeket minden esetben — sokadik ismétlődés esetén is — teljes nevükkel azonosítottuk (kivételt csak Móra Panka esetében tettünk; őt nem azonosítjuk minduntalan), az egyes személyekre vonatkozó magyarázatokat azonban csak első előfordulásuk alkalmával adjuk. Magyarázó jegyzeteinket igyekeztünk az anyag természetéhez igazítani. A szűkszavú, vagy éppen túlméretezett magyarázat buktatóit azonban teljesen nyilván nem lehetett elkerülni; ilyenek kötetünkben is előfordulhatnak. A jegyzetelés speciális gondja volt, hogy a levelekben előforduló legtöbb személy egyszerű hétköznapi ember volt; Móra félegyházi, budapesti majd szegedi életének epizódistája. Ezek azonosítása és jellemzése nagyon nehéz (több esetben nem is sikerült, némelykor pedig csak részlegesen), hisz ezek az emberek soha nem állottak a közérdeklődés fényében s így a rájuk vonatkozó, őket jellemző források köre is jóval szűkebb s föltáratlanabb, mint a közéleti szereplőké — íróké, tudósoké stb. Legtöbb esetben természetesen még a helytörténeti kutatás sem tud róluk, sőt akad, akit még az egykorú címtárak sem regisztrálnak. A jegyzetek némely hiánya így elkerülhetetlen lett. A levelek (s jegyzeteik) után, a kötet végén a levelezőpartnerek életrajzi kislexikona áll. A kötetet név- és helymutató zárja. 6. Munkánkban sokan segítettek. Ki figyelemfelnívással, ki egy-egy adattal, ki könyvtári anyagok hozzáférhetővé tételével, vagy a sajtó alá rendezés során fölmerült egyéb problémák megoldásával. Segítőink közül e helyen is köszönet illeti meg Apró 13
