Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
— hanem gondoltam, hogy a mennyasszonyka fél majd megcsókolni a tisztelt kis apát. Aztán ugy-e, édes mindenem, most szeretsz már, most szeretnél már megcsókolni, mikor nem vagyok otthon? Otthon meg mindig vonakodtál, mindig fájt a szácskád és rosszul esett a csók. Tudom én, hogy nem is igazán írod te azt, a mit írsz, hanem csak azért, hogy nekem örömet csinálj vele. Hanem hát azért csak úgy írj, kicsim, mindég és sokat kis apának. Ügy írj, még ha nem úgy gondolod is, mert kis apa csak akkor boldog, ha te olyan szerelmesen, olyan igazán írsz neki, mintha már kis anya volnál. Hej, de soká is hozza el az Isten azt az időt! Akkor tán sokkal könnyebben el- szállna fölöttünk, ha együtt lehetnénk addig mindig. De így megöl az örökös haza sóvárgás, szüntelen gyötör a vágyódás a te kicsi szád, a te szerelmes szemed, a te ölelő karjaid után . . . Mennyivel könnyebb is neked, hogy te leány vagy és a leányok soha, soha nem tudnak úgy szeretni és vágyakozni, mint a férfiak. Ugy-e igaz? Óh, ti sokkal hamarabb el tudjátok felejteni a szerelem minden boldogságát, a csókot, az ölelést, a szerelmes álmokat, mint mi, szegény férfiak . . . Hanem nem szemrehányásképp mondom ám én ezt! Tudom én, tudom, édes kis anyám, te mindenkinél szebb, te mindenkinél jobb, hogy te is szeretsz engem a te kis szíved minden melegével, szeretsz, a hogy csak tudsz szeretni. . . Hanem azért nem tudsz úgy szeretni, mint én! Különben majd megbizonyosodik ez marcz. 15-én. Mert hazamegyek, hazamegyek, ha egyébbért nem is, csakhogy téged legalább egyszer, csak egyszer bár megcsókolhassalak. Ugy-e ezt az egyetlen csókocskát te se sajnálnád tőlem? Hanem későre jár az idő, innen-onnan éjfél lesz. Te most tán éppen énrólam álmodsz, tán azt álmodod megint, hogy csókolsz, csókolsz olyan nagyon, a hogy ébren soha se szoktál — csak vigyázz, kicsim, álmodban ki ne pattanjon az édes kis ajkad! Isten áldjon, kis anyám! írj pénteken reggelre sokat! A mennyivel rövidebb lesz az első, annyival hosszabb legyen a külön levél! — Igazán ölel, nagyon, nagyon csókol (mint mindig) Fér kód Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A levél egyik korábbi tulajdonosa vagy rendezője (nyilván már Szegedre kerülése után), 1900 februárjára keltezte. Ez azonban aligha lehetséges. Az íráskép, a levél egész frazeológiája (kis anya, kis apa stb.) legalább egy évvel korábbra helyezi. Valószínű kelte: 1899. febr. Pistával: Móra Istvánnal. 115
