Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
Lengyel András: Bevezetés
„kiemelkedéséről”, s ennek konkrét, mondhatnám hétköznapi körülményeiről és vonatkozásairól. Az ún. mikrotörténet pedig, —amely az angolszász világ után, hacsak egy-két kutató (például Gyáni Gábor, Tóth Zoltán) munkásságában is, de már nálunk is jelentkezik — , a családi levelezésben kitűnő, a maga nemében szinte páratlanul kerek forrásegyüttest kap. E kötet tehát — horribile dictu — társadalomtörténeti forrás is, nemcsak irodalomtörténeti. 3. A kötet, ha hiányokkal, „lukakkal” is, Móra felnőtt életének szinte teljes ívét átfogja; az első — e kötetbe fölvett — levél 1896/97 fordulóján, az utolsó nem sokkal halála előtt, 1933 végén keletkezett. A gyűjtemény több mint fele egy viszonylag rövid életszakaszra, az utolsó gimnáziumi évtől a Szegedi Naplóhoz való kerülésig tartó pár évre sűrűsödik össze. Ekkor sűrűn, olykor pár naponként követik egymást a levelek, s viszonylag sűrű hálót fonnak e hat év eseményeire, fejleményeire. 1897-ből 26, 1898-ból 33, 1899-ből 32, 1900-ból 15, majd (már Móra egyetemi tanulmányainak megszakadása után) 1901-ből 6, 1902-ből 7 levél maradt meg. Ez mind mennyiségét, mind (főleg 1897 és 1900 közt) szervességét tekintve egységes anyag. Szegedi életük 1919 előtti szakaszából további 67 levél áll rendelkezésünkre. Ez már kisebb, s töredékesebb anyag, mint a megelőző szakaszé Volt, s a belőlük kialakuló kép is hiányosabb, töredezettebb. Jelentősége mégis nagy; részben, mert fontos — Móráék egzisztenciáját megalapozó időszakról tudósít —, részben pedig mert 2 év (1909,1917) megint bőven termette e leveleket (1909-ből 16, 1917-ből 13 levél van), s igy egy-egy metszetben megint részletezőbb, a viszonyokat hívebben kifejező kép állítható össze. Fölvillan, nem is akárhogy, a „boldog békeévek” világa, nyaralások, vendéglők, pletykák élménye, majd föltűnnek — az 1916—17-es levelekben — a háborús hátország életviszonyai is. A forradalmak utáni szűk másfél évtizedből már csupán 42 levél maradt. Ez részben a források elkallódásából, szétszóródásából, részben Móra családi körülményeinek megváltozásából adódik. Egészében tehát ez már inkább csak kiegészítő anyag, a korábbi emberi kapcsolatok töredékes kiegészítései. Elhagyni e rész dokumentumait mégis hiba volna, melyet a kétségkívüli vázlatosság—töredékesség sem indokolna. 4. A kötet három területen hoz lényeges újdonságot. Az egyetemi éveket (1897—1900) illetően, a szegedi berendezkedés, majd újonnan alakuló kapcsolataikat illetően, végül gondjaik megszaporodására, viszonyuk elhidegülésére Vonatkozóan. Az 1897 és 1900 közötti levelek számos tanulságát ugyan Hegedűs András, aki a levelezést a családtól megszerezte s közgyűjteménybe juttatta, már hasznosította tanulmányaiban, cikkei10
