Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
értük a te szegény Fér kódra, a kinek pedig csak egy bűne van: hogy téged olyan nagyon, nagyon, olyan kimondhatatlan szerelemmel szeret. . . Ne haragudj pedig rám, galambom. Mert ha semmi nem fáj is, ha mindennel szembe szállók is: de a te neheztelésed nem birnám elviselni. De ugy-e nem is haragszol, ugy-e szereted egy kicsit a te szegén) , szomorú Ferikádat a kinek olyan nagyon, nagyon árva az élete te nálad nélkül? Ugy-e szeretsz, én tiszta szentem, ugy-e szeretsz? Fliszen nem is arra szánt téged az Isten, hogy neheztelj énrám: hanem hogy őrzőangyala légy az életemnek. A te szemed csak arra való, hogy szelíden mosolyogjon az én örökös szomorúságomra, a te édes kezed csak arra van teremtve, hogy az én homlokom végigsimogassa, a te karod csak arra való, hogy engem arra a szerelmes kis szívre szorítson és az a lángoló kis szád csak csókra termett, örökös, hosszú, lángoló csókra, a melynek édessége felejtesse velem a világ minden nyomorúságát és egész magadat csak arra teremtett az Isten, hogy az én ölemben, az én karomban ringva elfelejtsem az egész világot azért a gyönyörűségért, a mit a te csókod, a te ölelésed nyújt... Ne, ne haragudj rám, te rossz kis anya, ne! Hanem légy megint az a régi, szerelmes kis mennyasszony, a ki voltál. Hiszen ha ilyen tartózkodók lesznek a leveleid, rá se merek gondolni arra, hogy én husvétkor még meg is csókoljalak téged. Pedig bizony, bizony, kicsim, ha most megcsókolhatnálak, ha most a szivedre borulhatnék, minden csókodért, minden ölelésedért odaadnák egy-egy esztendőt az életembül. Hanem addig így, gondolatban borulok a szívedre és úgy szívom magamba a csókok közt a te szerelmes lelkedet: Férkód Tintával írott autográf, a Magyarország szerkesztősége levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője 1899-re datálta. A levélpapír és az íráskép ezt valószínűsíti, egyébként pedig a levél egész tartalma oly általánosságban mozog, hogy a pontosabb datálás lehetetlen. A legvalószínűbb időpont: 1899 eleje. Talán ez is az egyike azoknak a „januári leveleknek”, melyeket márc. 10-én Móra „hidegnek” ismert el. Zsuzska: Kanizsai Nagy Zsuzsa. 64 MF — Walkshausen Ilonának, Budapest, 1899. január 14. Édes galambom! Azt írtad, írjak a leveledre még kedden, hogy szerdán megkapd, s válaszolhass csütörtökre, a mire én megint írnék szombatra, a mikor pár órával a levelem után én magam is röpülnék tehozzád. És én olyan jót mosolyogtam ezen még ma reggel. Hogy én még akkor is írjak, mikor magam megyek! Hogy tán jó volna, ha még a zsebemben is vinnék vagy két levelet neked! Mondom, még reggel mosolyogtam rajta. 105
