Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Nagy Béla: Tóth Mike "Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellegzése, azok felismerése céljából" című könyve kéziratának bemutatása
Nagy Béla A kézirat oldalait csak néhány ásvány esetén írta le. Léteznek olyan oldalak, amelyeken csak egyetlen mondat szerepel, de vannak több oldalas ásványleírások is. Az egyes ásványfajok leírásánál, , jellegzésénél” Tóth Mike azok felismertetésére (felismerésére) törekedett. Igyekezett mindig a legegyszerűbb és legbiztosabb meghatározásukat leírni. Minden esetben a legfontosabb lexikális adatokat is megadta. Az egyes ásványfajok leírásánál a következőkben ismertetett módszert követi:- Megadja az ásvány nevét az első leírójának a nevével együtt. Ha olyan ásványról ír, amelyet már az ókor óta ismer az emberiség, megadja az ókori elnevezését latin és ógörög nyelveken is. Külön felhívja a figyelmet arra is, ha az ásvány nevének az említése a Bibiiá ban is szerepel.- Igyekszik az ásványok fizikai sajátságáról minél több ismeretet átadni. Megadja az ásványok kristályalakját (rendszerét), ikerképzési hajlamát, színüket, törésüket, hasadásukat. Leírja a sűrűség adataikat, makroszkóposán látható zárványosságukat és az ún. Mohs-féle keménységüket.- Az ásványok „Kémlete” leírásánál ismerteti az ásványok kémiai összetételét súly-százalékban, ezt követően részletes ismertetést ad az ásványfajok legegyszerűbb kémiai módszerekkel történő meghatározási lehetőségéről. A szerző mindezekről ügy ír, mint aki ezeket a módszereket a gyakorlatban ki is próbálta. A kézirat 9. oldalán a grafit kémleletének a leírásánál a következő megjegyzés olvasható: , fi ekem ez a tiszta afrikainál nem sikerült.'''’- Azoknak az ásványoknak a leírásánál, amelyeknek a felhasználása fontos lehet, leírja az alkalmazási területeit is, továbbá megemlíti ezen ásványok legfontosabb hazai (kárpát-medencei) előfordulását is. A tartalomjegyzéke szerint 4296 ásványnevet tárgyalt, mint említettem különböző tartalommal. Az egyes ásványok esetében az ásványhatározás mai napig használt módszereit említi, anélkül, hogy ezeket bővebben bemutatná. Ezek közül néhányat kiemelek.- A 2027. lapon a morenosit meghatározásánál a következő kitétel szerepel: „ — Gyöngykísérletnél, Ni-reakció.” (7. kép).- A 2025. oldalon a goslaritnál a következő olvasható: forrasztó cső előtt szénen kezdetben megolvad, azután nem olvadó tömeggé duzzad, amely kobaltsóoldattal hevítve szép zöld színt nyer, valamint a bellángú hevítésnél keletkezőfehér verődék is.,, (8. kép).- Feltűnő, hogy Tóth Mike az ún. „csepp-reakciókat” is ismerte. A 2088. lapon a cyanotrichit meghatározásánál a következő szöveg olvasható: ,JCéml.: Hígított savakban teljesen feloldódik; a nem túlságosan savanyú oldat csöppje cäsium-bisulphat csöppjével keverve, az elpárolgás után mikroszkopikus oktaédereket mutat (cdsiumtimsó).”- Az ásványhatározási módszerek egyik legteljesebb leírását a wulfenit esetében találjuk a 2148. oldalon: ,JCéml.: Forrasztócső előtt erősen pattogzik, megolvad, s a szénbe szívódik, de szódával ólomszemet ad, meg a szénen sárga verődéket is. - Boraxgyöngy a küllángban színtelen, ez a bellángban fekete, vagy szennyeszöld. — Foszforsó gyöngye küllángban sárgászöld, ez a bellángban sötétzöld. Sósavban feloldódik, ólomklorid kiválásával; az oldat ónnal főzve kék lesz, ha vízzel föl is eresztjük olyan marad. - Tömény foszforsavval forralva az oldat halványzöld, ha ezt kevés vasporral összerázzuk, megkékül, több vasporral olajzölddé lesz.” 102
