Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Finta József: Tóth Mike, a katolikus folyóiratok szerkesztője
Finta József meglehetősen ájtatos, szinte erőltetett módon „vallásoskodó”. Flangsúlyozni kívánom azonban, hogy ezt nem annyira a XIX. század végi katolikus kiadványok stílusának bírálataként, mint inkább a mai, Istentől-egyháztól jócskán elszakadt világ bírálataként mondom. Ma, amikor csak a rossz hír számít hímek („leszúrták, lelőtték, megerőszakolták, felrobbant, lebukott” stb.), amikor az erkölcstelen és obszcén megnyilvánulások sokkal könnyebben kapnak teret a médiában, mint bármely, a vallásos hitet pozitívan bemutató írás vagy interjú, természetesen sokak számára érthetetlennek, sőt, nevetségesnek tűnik a Tóth Mike által szerkesztett folyóiratok nyelvezete. Amikor nevelni nem akarunk, legföljebb informálni, akkor lehet gúnyos megjegyzéseket tenni a nevelő célzatú lapok írásaira. Tény azonban, hogy a szekularizáció már a XIX-XX. század fordulóján jócskán megindult Magyarországon, ezért a Jézus Szentséges Szívének Hírnöke és a Szűz Mária Virágos Kertje már akkor is nem kevés bírálatot kapott a korebeli világi sajtótól, főként a liberális szemléletű újságíróktól. Azóta e lapok témaköre, nyelvezete még elavultabbnak, életidegenebbnek tűnik. Már a múlt század első felében azt írta Frideczky József a Száz jezsuita arcéi című könyv Tóth Mikéről készült tanulmányában, hogy a modem ember első benyomása e hitéleti kiadványokat olvasva az, „hogy az élet mily erősen változott azóta” (FRIDECZKY 1940. 228.). Megmosolyogtatónak tűnik a stílus körülményessége, módossága, a versek ömlengősnek, túl érzelmesnek, a szentek életéből vett példák naivnak vagy követhetetlennek tűnnek. Azonban igaznak kell tartanunk Frideczky József megállapítását, hogy „egy propagandának az értékét, ha az erkölcsileg egyébként nem kifogásolható, egyedül csakis hatóerejéből szabad megállapítani és nem egyéni ízlések, elméletileg felállított skatulyák alapján" (FRIDECZKY 1940. 229.). Márpedig ennek a két folyóiratnak a korabeli hívő emberek életében elért hatékonyságát nem lehet kétségbe vonni. A célközönség ugyanis nem a mai szkeptikus és a vallást legföljebb a magánszférába száműző ember, hanem a korabeli, még jórészt hitét gyakorló férfiak és nők sokasága, akikre bizony jó hatással voltak ezek a lelkiségi írások. Maga Frideczky, aki szintén - mai szóval élve - bugyutának érezte a lapok stílusát, csodálkozva állapította meg saját tapasztalata nyomán a harmincas évek végén, hogy bizony Kalocsán mind a Jézus Szíve-tisztelet, mind a Mária-tisztelet virágzik és tömegeket mozgat meg (FRIDECZKY 1940. 229-230.). Márpedig ezeknek a kiadványoknak éppen ez volt elsődleges célja. A Jézus Szentséges Szívének Hírnöke című lapot 1884-től 1917-ig szerkesztette Tóth Mike Kalocsán. Halálakor Hagyfalusy Lajos jezsuita így emlékezett meg erről a Jezsuita Gimnázium 1931-32. tanévi értesítőjében: „1884-ben vette át a nagynevű Molnár Jánostól a Jézus Szentséges Szívének Hirnökét. E hitbuzgalmi lapunk [...] előbb egyszerű Társulati Értesítő volt, de első igazán számottevőbb országos hitbuzgalmi folyóirattá P. Tóth Mike fejlesztette. Mint szerkesztő, beutazta az egész országot.” (NAGYFALUSY 1933) Az 1891. évi decemberi számban maga Maga Tóth Mike így ír a folyóiratról: ,Js füzettel folyóiratunk 25-ik évfolyamát végzi be. A folyóirat 1867-ik év julius 1-én jelent meg először Társulati értesítő czíme alatt. [...] Hogy főkép Jézus sz. Szíve tiszteletének ápolását tűzte ki a folyóirat czéljául alapítója, kitűnik abból is, hogy a bevezetés után mindjárt első helyen Jézus sz. Szíve Társulatáról szól. Társulati értesítő czíme alatt jelent meg 1868-ban és 1869-ben is. 1870-ben a folyóirat e czímet 16
