Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)
Romsics Imre: "Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere." Tóth Mike és a természettudományos ismeretterjesztés
„Az igazság felismerése az ember szellemének kenyere, és életének fűszere' zürichi tó és Wallen-tó mentén Chur-ba. Innét Thusis-ba postakocsin, de már Thusisból okvetlenül gyalog menjen a Via mala nevű országúton legalább a 885 méter hosszú harmadik hídig. Egykor itt keskeny volt az út és veszedelmes, az oldalt tátongó mélységek miatt; most azonban a fiiggélyes sziklafalak mentén az országút széles, karfákkal és bástyafalakkal védve, majd alagútakon, majd erkélyszerű építményeken, majd pedig hidakon át halad tovább. Habár minden veszedelem ellen biztosítva van az utas, mégis csak borzalommal tekint le a szédítő magasságból a Rajna medrének irtózatos mélységébe; a második híd például 70 méter magasságban van a sziklás mederben tajtékozva dühöngő Rajna fölött. S e vadregényes sziklahasadék vége húsz perc múlva, a rögtön előtűnő legnyájasabb vidék kapuját képezi. Fölöttünk a sziklaromok óriási tömegei, mint félbeszakadt diadalívek, áthajlanak, lábaink alatt pedig élénk zöld bársonnyal bevont völgy terül el, melyen csinos házikók vannak elszórva s a legelésző állatok, a messze távolban, színes virágcsoportoknak látszanak.”25 Más: ,,Egyszer feltűnő lassúsággal haladtunk; kitekintettem, iszonyatos! Egy sziklahasadékon át gerendázatokon ment a vonat, - az erős aczélhíd lenn a mélységben összetörve, összecsavarva, összekuszálva feküdt; mintha csak valami pajkos gyerek sodronyjátékszerét szétránczigálta és ledobta volna. Csak néhány óra előtt történhetett. Mi szerencsésen a Haslivölgybe jutottunk; ezt joggal lehetne a gyönyörű vízzuhatagok völgyének nevezni. A számos közt kiválik a reichenbachi zuhatag 6 és a giesbachi 7 szakaszával. E vízesésekhez ösvények vezetnek fel s az ember közvetetlen közelben borzadva látja a nagy vízmennyiséget néha 60 méter magasságból a sziklás mélységbe zuhanni, hol mintegy fehér porrá zúzódik, mely kavargó felhőként visszaverődik, és ismét mint csipke-gomoly összeverődik, sziszeg, forr, aztán tovább döbörög, - hogy az ember lábai alatt a sziklák rengnek. Néhol a zuhatag mögött is van ösvény úgy, hogy az ember feje fölött rohan le az iszonyú zuhatag. Gyönge idegzetűnek ilyen nem való .”26 Az írások mellékleteként, de az egyéb cikkek között is szebbnél szebb nyomatokat közölt, melyek nagyobb része a természetet ábrázoló fölvétel. Az utazás során Ausztria, Svájc, Olaszország, Franciaország, Belgium és Németország városait járta, mindösszesen 142 településről és a hozzájuk vezető útról írt. A föntebbi négy idézet jól szemlélteti, hogy a műépítmények bemutatását célzó utazása leírásaiba hogyan csempészte be a természeti környezet leírását. Tájleírásai azonban nem öncélúak, mint ahogy az alábbiakban idézett cikkében maga is megfogalmazta. Táj leírásainak mindig van mondanivalója, a „merő tájleírás” helyett példázatokként élt velük. Fölhívta a figyelmet a természeti értékek gazdasági hasznára, az emberi teljesítményekre stb. A sorozat cikkeit összegyűjtve, külön kötetben is kiadta 1898-ban Középeurópai műépítmények. - Egy körutazás alkalmával megfigyelve címmel. A könyv a cikkek egybeszerkesztett változata, így arról külön nem értekezünk. A Mária-kert olvasói rendszeresen fölszólították Tóth Mikét, hogy hazájáról is írjon - „...miután oly sokat utaztam benne minden irányban..." ne csak a külföld országait dicsőítse. A folyóirat 1900. évfolyamának utolsó számában visszautasította a fölvetést, 25 Mária-kert 1893. 89-90. 26 Mária-kert 1893. 213-214. 133
