Hála József - Romsics Imre (szerk.): A kalocsai polihisztor. Tóth Mike emlékkönyv. Tanulmányok - Kalocsai múzeumi értekezések 11. (Kalocsa, 2009)

Asbóth Miklós: Tóth Mike (1838-1932)

Tóth Mike (1838-1932)

Legkedveltebb témája az ásványtan volt. 1882-ben jelent meg a majd húsz év munkájával készült Magyarország ásványai című műve. A könyv elkészülte előtt 18 éven át tanulmányozta a bécsi udvari ásványtárat, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványgyűjteményét, a selmeci bányászakadémia ásványtárát és a birodalmi földtani intézet gyűjteményeit. Számos kutatóúton járt az ország különböző részein, mint ahogy írta: időközönként bejártam Magyarországot Pozsonytól Brassóig, Bártfától Szigetvárig s a szélrózsa minden irányában [...] a bányákat, kővágó helyeket, a völgyeket, a hegyszorosokat és magaslatokat is bejártam.” A terepi tanulmányutak mellett rendszeresen tájékozódott a geológiai szakirodalomban is. A magyarországi tanulmányutak mellett külföldön is megfordult. 1878-ban, az egyházi hatóságokkal történt afférja idején elöljárói néhány hónapos külföldi tanulmányútra küldték. Ez alkalommal bejárta Franciaországot, később Angliát, Belgiumot, Hollandiát, a német államokat, Svájcot, ahol geológiai tanulmányokat is folytatott. Majd járt Olaszországban és Spanyolországban. Utazásai közben nem csak a földben lévő ásványokkal foglalkozott, hanem megfigyelte az épített környezetet is. így született meg két, az európai műemlékekkel foglalkozó művészettörténeti munkája, a Középeurópai műépítmények és a Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire.

Kutatásai, tanulmányútjai során szerzett elméleti tudását összekötötte a mindennapok gyakorlatával. Magyarországi utazásai során fogalmazódott meg az Alföld fásításának gondolata, amiről a kalocsai gimnázium 1878-as értesítőjében megjelent A magyar síkság jövője című dolgozatában írt. A különféle ásványok gyakorlati felhasználását összegezte az 1903-ban megjelent Az ásványok s az élet című munkájában. Külföldi útjai során számos ásvány gyűjteményt látogatott meg. E látogatások során szerzett tapasztalatok alapján gyarapította a kalocsai gimnázium természetrajzi gyűjteményében lévő ásványtárat, amelynek 1861-ben lett felügyelője, korabeli szóhasználattal élve, őre. A természetrajzi gyűjtemény egyes részeinek gyarapítását, rendezését átengedte néhány tanártársának, de az ásványtár és a vegyészeti laboratórium gondozását saját maga vállalta. Negyvenévi gyűjtés, csere és vétel után kezdte meg a gyűjtemény szisztematikus összeállítását, ami kiválogatásból, rendszerezésből, tisztogatásból és megfelelő módon történő bemutatásból állt. Ezt a munkát egyedül végezte. Az ásványtárt bemutató tárlókat saját rajzai, méretezései alapján készítették. Az ásványok vizsgálatához használt műszereket, eszközöket maga válogatta össze. Az új ásványtár kialakítása rövid két év alatt, 1906-1908 között készült el, amelyet az 1908-ban megjelent A kalocsai főgimnázium ásványtára című dolgozatában mutatott be. Az új ásványtár, amelynek kialakítása a legmesszebbmenőkig figyelembe vette a korabeli oktatás támasztotta igényeket, szakmai körökben osztatlan elismerést aratott. Feltehetően e sikernek is része volt abban, hogy tíz év múlva, 1918-ban felkérték a pécsi Pius Gimnázium ásványtárának rendezésére.

Szép- és szakirodalmi munkáságát 39 nyomtatásban megjelent mű jelzi, amelyek közül több munka újabb kiadásokat is megért. Néhányat több idegen nyelvre is lefordítottak. Egy nagyobb terjedelmű műve, Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellegzése, azok felismerése céljából című munkája csak kéziratban maradt fenn, nyomtatásban nem jelent meg. Cikkeinek, kisebb dolgozatainak száma megközelíti a

11