Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Dobó Márta: Az ibrányi "piritiszták" megalakulásáról
Kalocsa, 1993. november 15-19. cselekedjétek azt másokkal.” Visszájára fordítva az ibrányiak érvrendszerét, így folytatja: „Ez az út vezet legszentebb elveitek árulására. És az erkölcsi érzés kihal belőletek abban a perczben a midőn azt valljátok, hogy már nem vezethet soha és semmiképpen az üdvhez vérrel bemocskolt gyilkosság és tömeggyilkosság rendszere, hanem egyedül a testvéri szeretet és az erőszaknélküliség elve...” (FÖLDMÍVELŐ 1898. JANUÁR 7.) Bár a Földmívelő e számának jó fele a Szabolcs megyei helyzetről értekezik - mégsem tudhatjuk, milyen közvetlen hatással volt az ibrányi egyletre, hiszen rövid időn belül betiltják a lapot. A főszerkesztő Várkonyi István külföldre menekült, ahol letartóztatták. Az ibrányi „cucilista” szervezkedés súlyát azonban mutatja, hogy a történetírás a nyírségi mozgalom egyik irányadójaként tekinti. Szándékaikkal a későbbiekben sem hagytak fel, hiszen a hatóság 1899 tavaszán elzárta a Bodrogközt a Nyírségtől, hogy a veszélyes tanokat terjesztő „apostolok” közlekedését megakadályozza. (BALASSA 1956.) Mint a Földmívelő az 'órányiaknak írt cikkéből is kiderül - hogy t i. bibliai alapon képzelik el a szocialista mozgalmat - a szocialisztikus és vallási szervezkedés között az áthatás kölcsönös az ibrányiak esetében is. A későbbi szektaalapítók tekintélyes része személyesen - vagy családjuk révén érintve volt e mozgalomban. A Földmívelő el nem kobzott példányait az Alapszabállyal, a tagok névsorával együtt évtizedek múltán is rejtegették. Innen ismerhették meg Schmitt Jenő Henrik, a szellemvallás megalapítójának tolsztoiánus nézeteit, a szellemvalláson alapuló gyülekezeti élet belső szervezetét és életét. Ugyancsak e lapból szereztek tudomást a balmazújvárosiak szervezkedéséről, akiknél a szocialisztikus eszmék vallása szintén tolsztoiánus szekta alapításába torkollott. Bár történetük sok ponton analogikus, a balmazújvárosiak esetében a Földmívelő hatása jóval meghatározóbb, amit a Várkonyi Istvánnal, majd a Schmitt Jenő Henrikkel való személyes kapcsolatuk is mutat. Ugyanakkor az ibrányiak előbb említett feliratukban magukra maradottságukat a következőképp fogalmazták meg: „...Keserves az olyan község helyzete, amelynek nincs egy művelt lelkes tanácsadója...”. Majd paradox módon, ugyanezen feliratukban e szavakkal írnak szellemi vezetőjükről, a református kántortanító Bandár Miklósról: „Mert tíz év óta fennálló„művelődési köriünkben, melynek szervező és éltető lelke, a mi általunk is sokszor félre értett és nem egyszer tőlünk is megbántott tanítónk, megtanultuk: hogy az Isteni és polgári törvényeket lábbal tiprók elpusztulnak...” A gyülekezet megalakulásához a helybéli református lelkész és a református kántortanító politikai ellentéte is hozzájárult, mely polarizálta a falu lakosságát. Szikszay András lelkész Habsburg-párti, Bandár Miklós tanító Kossuth-párti volt. Amikor Szikszay lelkész Kiss Áron, a református püspök körlevelének felhívására a szocialisták ellen prédikál, mondván, hogy ők a Sátán katonái, mert lelkűket eladták az ördögnek, Gégény János (a szocialisták jegyzője) e szavakkal pattan fel: „ha ez Isten háza, akkor Isten igéjét hirdesse!” (SZ.SZ.MLT. IV. B. 411. AGRÁRSZOC. GYŰJT.) Az istentisztelet személyes vitával ért véget. Ugyanekkor (1898 nyara) főszolgabírói eljárás indult Bandár Miklós ellen, mivel tanítványai között szocialisztikus eszméket teijesztett. Ennek különösebb jogi következménye nem lett, ugyanakkor a falu református lakossága, s főleg annak szocialistái még inkább 105
