Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Kálmán Ferenc: A kisgyermekkor hagyományai Nagypaládon
Kalocsa, 1993. november 15-19. KÁLMÁN FERENC Móricz Zsigmond Középiskola, Nagypalád (Kárpátalja) A kisgyermekkor hagyományai Nagypaládon A gyermekélet kutatása jóformán már a múlt században elkezdődött. E kor tudósai azonban elsősorban a játékokra figyeltek és gyűjtéseik inkább szövegcentrikusak voltak. Nem gondoltak arra, hogy a játékok nem verbális részei is fontosak lehetnek, a társadalmi és funkcionális szempontokat pedig teljesen figyelmen kivül hagyták. Pedig már e korban megjelent Hermann Antal felhívása, amely a gyermekélet egészére próbálta ráirányítani a figyelmet: „Az a czél, hogy összegyűjtessek minden szokás, hagyomány, szabály, elv stb., a mi az ország összes vidékein, az összes népfajainknál, a gyermek testi-lelki nevelését és életét illetőleg általánosan és szórványosan dívik vagy dívott.” (HERMANN 1891. 218-219.) Több mint fél évszázaddal később Kresz Mária hasonlóan komplex kutatásokat sürget. (KRESZ 1948. 12.) Ezen útmutatások szellemében jelent meg azóta több részlettanulmány (GÖNCZI 1937., KRESZ 1944., 1949., KISS 1981. 236-264.) és összefoglaló mű (GAZDA 1980., FÜGEDI 1988 ). Jelen beszámolóm egy előkészületben lévő nagyobb dolgozat része, amely a nagypaládi gyermek életét hivatott bemutatni a lehető legteljesebb módon. Nagypalád, az egykor a történelmi Szatmár vármegyéhez tartozó település az ukrán-román-magyar hármashatárnál fekszik. Ma 2000 főt számláló színmagyar református falu. Gunda Béla a következőket írja e vidékről: „A szatmári kisebb tájak sorába tartozik a Palágyság, amely Kis-, Nagy- és Botpalád falvak környéke, a Turhátnak a Batár patakig terjedő része.”(GUNDA 1984. 37.) A külvilágtól elzárt, az országutaktól erősen félreeső falu. (lásd:DUPKA-HORVÁTH-MÓRICZ 1991. 98-99.) Móricz Zsigmond a Boldog ember című regényében „híres, gazdag kösség”-ként emlegeti. (MÓRICZ 1979. 93.) A földművelésnek és állattenyésztésnek máig nagy hagyományai vannak a faluban. A nagyszőlősi sertéspiac például addig nem is számít igazi vásárnak, amíg a nagypaládiak meg nem érkeznek. A faluban legtöbb helyen nagycsaládokban éltek a század első felében. Megesett, hogy egy fedél alatt szorongtak a fiatal házasok, a szülők, a nagyszülők, sőt néha még valamelyik élő öregszülő is. Mivel egy családban általában 4-5 gyerek volt, így nemritkán 10-12 ember élt egy fedél alatt. Ezekben a többgenerációs nagycsaládokban, ezekben a mikroközösségekben kezdte meg a gyermek a későbbi felnőtt életre való felkészülést, a beilleszkedést a falu társadalmába. Itt szerzi első ismereteit. Gondozása elsősorban az anya feladata volt. De ha élt a nagyszülő, akkor rá is bízhatták az apróságot, ha pedig már meghalt, akkor - főleg dologidőben - a gyerek felügyelete az 65
