Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Balogh Balázs: Ungarndeutsch kutatás Geretsrieden
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája Magam is sok ilyen rendezvényen vettem részt, ahol a személyes tapasztalataim arra a következtetésre vezettek, hogy az idősebb generáció számára nagyon fontosak még az ungarndeutsch rendezvények, de a világháború után született generáció szinte teljesen távol tartja magát tőlük. Ez azt jelenti, hogy a kitelepítettek gyermekei és unokái egyre inkább asszimilálódnak a bajorokhoz. Az idősebb első generáció pedig részben kihalt, részben pedig olyan idős már, hogy nem tud eljönni a rendezvényekre. Tulajdonképpen ez az asszimilációs folyamat jellemzi az egész ungarndeutsch kultúrát Bajorországban a generációk során. Ez alól csak a geretsriediek képeznek kivételt, ahol az ungarndeutsch identitás a harmadik generációra is öröklődött. Geretsrieden nemre, korra, foglalkozásra és felekezetre való tekintet nélkül mindenki részt vesz a közösségi ünnepeken. A hely és az idő rövidsége miatt, összefoglalva kutatásom tapasztalatait, megállapítható, hogy a Geretsrieden együttlakó pusztavámi németek hagyományőrzése jóval erősebb a Bajorországban szétszóródva, egymástól elszigetelten élő ungarndeutschokénál. Geretsried példája világosan megmutatja, hogy a közösségnek milyen nagy a megtartó ereje. Az idegen környezetben felerősödött körükben az úgynevezett „mitudat”, egyszerűen kifejezve: „Mi pusztavámiak vagyunk, ti pedig nem.” Ez az ungarndeutsch identitás még mindig olyan erős, hogy a vegyes házasságok esetében is legtöbb esetben a nem Ungarndeutsch származású fél költözik be a pusztavámi közösség lakóhelyére az „Ungarnsiedlungba”, ahol aztán részben asszimilálódik is, pl: bajor menyecske megtanulja a pusztavámi ételeket főzni, a gyerek eljár a hagyományőrző csoportba táncolni, stb. Mivel zárt közösségben élnek, szemben a szétszóródottakkal, a módjuk is megvan, hogy megtartsák közösségi ünnepeiket. Természetesen életkörülményeik megváltozásával kultúrájuk is változott, felvettek új szokásokat a máshonnan kitelepített németektől és a befogadó bajoroktól is, de eredeti hagyományaikra büszkék és azokat tudatosan ápolják A tudatos szón van a hangsúly, mert felismerték, hogy az idegen környezetben egymásra vannak utalva, közös erővel könnyebb megteremteniük új környezetüket. Ezért megalakították hagyományőrző csoportjukat, kialakították a közösségi ünnepeik megrendezésének feltételeit, tudatosan ápolják kapcsolataikat a Magyarországon maradt pusztavámiakkal, és aktívan részt vesznek a Németországban működő Dunai Sváb Landsmannschaft szervezeti tevékenységében. Remélhetőleg a hatalmas Bajorországban ez a parányi ungarndeutsch közösség még sokáig megőrzi identitását és azt a sajátos kultúrát, amelyet egy háromszázéves német-magyar együttélés formált a Kárpát-medencében. 44
