Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Rékai Miklós: Zsidók és gojok. Egy kárpátaljai zsidó közösség ön- és magyarságképe
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája RÉKAI MIKLÓS Néprajzi Múzeum, Budapest Zsidók és gojok. Egy kárpátalj ai zsidó közösség ön- és magyarságképe Előadásom kissé provokatív címével kapcsolatban megjegyzendő, hogy a héber nyelvben a „goj” kifejezés semmilyen pejoratív mellékzöngét nem hordoz, csupán népet jelent, illetve tágabb értelemben nem zsidót. Az a csoport, amelyről a továbbiakban szó lesz kultúrájában a magyar és a zsidó művelődéstörténet egyedülálló fejleményeit hordozza, hiszen ez az ortodox közösség miközben megőrizte vallási tradícióit - sőt, a társadalmi körülmények nyomására formálta is azokat -, integrálódott a helyi magyar társadalomba is. Ha a zsidó történelem a Második Szentély i.sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása óta eltelt időszakát áttekintjük, akkor két, különböző korszakban kialakult csoport meghatározó szerepét kell kiemelnünk. Az ún. szefárd zsidók - nevüket Spanyolország héber nevéről kapták - jórészt Európa latin nyelvterületén élnek, míg a Németország héber neve, illetve eredetileg a bibliai Jáfet unokája (1MÓZ 10,3.) után askenázinak nevezett zsidók Kelet-Európa lakói. Ez utóbbiak körében jött létre a 18. században az a lelkiségi mozgalom, amelyet chaszidizmus néven ismerünk. Követőinek laikusok számára legszembeötlőbb vonása a késő középkor lengyel nemesi öltözéke nyomán kialakult viseletűk, amely a mai napig a nagyvárosok gettóinak jellegzetes színfoltja. Fekete kaftánjukon, fehér harisnyájukon, vezetőik prémes fejfedőjén, a strájmlin ma is megakad az utazó szeme akár Amszterdam, Brooklyn vagy Izrael nagyvárosainak utcáit rója. Ez a zsidóságon belül is elkülönülő csoport a német nyelv fejlődésének egyik stádiuma, a késő középkori középfelnémet nyelvből kialakult jiddist beszéli anyanyelveként, ahogy más askenázi csoportok is. Életformájuk kereteit a zsidó vallás szigorú törvényei, és az egy-egy nagyhírű tanító - cáddik - köré szerveződő apró közösségek adják. A középkori zsidó misztika, a kabbala tanításai világképüket a mai napig meghatározzák. A chaszidizmus kialakulását meghatározó társadalmi folyamatok a 16-17. századi Lengyelországban zajlottak le. Ebben a régióban a késő középkor folyamán a helyi zsidóság sajátos szervezeti struktúrát alakított ki. A lengyel városi magisztrátusok mintájára a hitközségek olyan rendszerét hozták létre, amely világi hatáskörrel is rendelkezett, így munkájukban a királyi hatóságok is részt vettek az adóügyekben való érintettségük miatt. A fellebbviteli ügyek, valamint a hitközségek közötti konfliktusok megoldása az évenként ülésező zsinatokra maradtak. Ez a szervezeti rend 34
