Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Oláh Gyula: Ritualizáció, személyiség és közösségi identitás
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája háborút megjárt katonák társadalmi szinten való megbecsüléséről, sőt ünnepléséről van szó - példának felhozhatjuk az angolszász kultúrában ezt megerősítő „Rememberence Day”-t is. (A filmek ugyanezt teszik.) A modern társadalmakban nincsenek meg a tervezett, naphoz, órához kötött, konkrét „klasszikus beavatási szertartások”. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy például a mai Európa országaiban már nem léteznek olyan speciálisan elkülöníthető férfi - vagy női - szerepek, mint a természeti népek világában, ahol a két nem közötti sajátos munkamegosztás is tartja magát. Számtalan, korábban csak nőhöz vagy csak férfihoz kapcsolt tevékenységi forma, viselkedési norma vált a két nem között közössé mára (például: nőies férfi, férfias nő). Olyannyira igaz ez, hogy sokszor felmerül különböző fórumokon vagy vitákbaa az igény a szerepek tisztázására, az összemosás helyett. (Vö: BOCOCK 1974. 123-124.) A férj végezhet házimunkát, esetleg „gyesen” is otthon maradhat, míg neje két, vagy három állást is magára vállalhat. Épp csak a biológiailag lehetetlent, a megtermékenyítést és a szülést nem érintheti egy, a lehetőségek vagy kényszer hozta társadalmi szerepcsere. Ezeknek az elidegeníthetetlen, tipikus, ősi szerepeknek a megtanítására azért megvannak a formák (lásd: fent) minden társadalomban. Azonban a modern társadalmakban sem mindenütt a sport - sok helyen például lehetőségek hiányában - a nemi szerepek elsajátításának legfontosabb terepe. A szokásrendszer, de a tágabb értelemben vett kultúra szempontjából is modern társadalmak közé sorolható hazánk is. Kutatásunkban egy Nógrád megye nyugati szélén fekvő faluban vizsgáltuk az elmúlt években az identitástudat és a szokásanyag alakulását. A régi szokások, hiedelmek hagyományos empirikus vizsgálata során a mai 18-25 éves korosztály is kiváló adatközlőnek bizonyult. Ily módon a közösségi kapcsolatok és identitástudat változásának tanulmányozásakor fokozottan vizsgáltuk a hagyományos minták fennmaradását és hatásukat. Elsődlegesen az volt a célunk, hogy a ma is élő szokások okait keressük. Egy-egy rítus fennmaradásában milyen tényezők játszottak szerepet, mennyiben változott meg a tartalmuk/funkciójuk? Milyen szerepet vállalhatnak a csoport illetve a nagyobb közösség identitástudatának alakításában? Melyeknek lehet szerepe a szocializációban, vagy - például, a legényavatás elhalása után - a felnőtté válásban? A szabadidő eltöltésének mely alkalmai és milyen módon befolyásolják a különböző csoportok kialakulását? Hogyan alakítja a mai fiatalok identitástudatát a nagyszülők - elsősorban a nyelvjáráson és a viseletén alapuló - palóc öntudata, kölcsönhatásban a helybéli plébános hittanóráival, amelyeken megosztotta tanulóival a besenyő eredetükre utaló kutatási eredményeit? Bár az általunk kutatott jelenségekről időben és térben izoláltan már vannak empirikus leírások, a terepmunka során felmerült kérdéseink megválaszolását csupán egy komplex - más diszciplínák eredményeit felhasználó - vizsgálattal tartottuk megvalósíthatónak. 28
