Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Hozzászólások
Kalocsa, 1993. november 15-19. LUKACS LÁSZLÓ: Ugye vannak híres kérdések és híres válaszok. Egyszer Köveskálon egyik kolléganőm, aki a vallásos néprajzzal kapcsolatban gyűjtött, azt kérdezi az egyik nagyon vallásos református öregasszonytól: - És hogy képzeli el a poklot? Azt mondja az öregasszony: - Hát ott van sírás, jajgatás és a fogaknak a csikorgatása. Már akinek van. -mondja teljesen fogatlanul. Kálmán Ferenc, BenedekJános, Nagy Janka Teodóra és Vízin Antus előadása után MOHAY TAMAS: A gyerekkor kutatással kapcsolatban kérdezném. A beszámolóból non igazán világlott ki, hogy ennek a munkának a célja egy aktuális jelen állapot rögzítése, vagy pedig egy olyan múltnak a rekonstruálása, melyből archaikus elemek is előfordulhatnak? Ha rekonstrukcióról van szó, akkor mennyire lehet ott azon a helyen, ezekkel az eszközökkel ilyet rekonstruálni, az emberek mennyire torzítják a meglévő ismereteket a saját gyerekek nevelésében? Másik kérdésem Neked, mint ott működő tanárnak nagyon sajátos, speciális szereped van. Te vagy az, aki intőket adsz, megbuktatsz gyerekeket, s azután a szüleikhez mész azzal a kérdéssel, hogyan nevelik őket. Tehát van-e keveredés, vagyis ez mennyiből segít vagy akadályoz KÁLMÁN FERENC: Az előkészületben levő munka két részre tagolódik. Az első részben a különböző életkorok hagyományaival foglalkozom, igyekezve az adatközlőim emlékezetéből a legkorábbra visszatekinteni, s természetesen vizsgálom a mai kor gyakorlatát is. Vizsgálom, hogy az archaikus elemek mennyiben változtak meg, mikor tűntek el. A folklór anyagot is ugyan ilyen szempontok szerint gyűjtöm Adatközlőim életkora a nagyapáktól kezdve egészen az óvodás korig, néha az éppen beszélni kezdő gyermekig terjed Én azt hiszem, nem vagyok kimondottan szigorú tanár. Az a véleményem, ha valaki nem akar valamit, azt hiába erőltetjük, az úgy son fog menni. Nem biztos, hogy ez a legjobb pozíció egy tanár esetéből. Amikor kénytelel vagyok szigorú lenni, megértetem a tanulóimmal, hogy ezt az ő érdekükben teszem Éppen ezért elfogadnak, non haragszanak meg rám A szülők is ebből a pozícióból állnak a dologhoz. Az idősebbek is nagyon szívesen fogadnak, szülők és a gyerekek is. Voltak esetek, amikor külön készültek, mert tudták hogy megyek. Ilyenkor résen kell lennem, mert olyan anyagok juthatnak be a nagy egészbe, ami egyáltalán nem oda való. Ezért jó helybelinek leírni. Mindenkit végigkérdezek, akit csak lehetséges. Én már tudom a prepozícióm, tudom hogy mire számíthatok Ha valaki mást mond, akkor én már rögtön gyanakodni kezdek de természetesen mindennek utána járok megnézem, hogy ez tényleg így van-e. Például. Tudják a környéken, hogy néprajzi gyűjtéssel foglalkozom Egy tiszaújlaki idős néni az unokájától üzent, hogy keressem meg, mert sok szép balladát tud kívülről énekelni. Amikor elmentem már nagyon várt, s kérdezte, hol van a diktafon. A nagyon szépen előadott balladák után kérdeztem tőle, honnan tudja ezeket a szövegeket. Erre mondja: - A magyar időkben voltak hatalmas vásárok Tiszaújlakon, ahol ponyvákon árulták a balladákat. Ezeket megtanultam, s le is vannak írva. Tehát ez is egy bizonyos csapda a gyűjtő számára. Kérdezzük meg, honnan származnak a különböző ismeretek, mert az is nagyon fontos. KOVACEV OLGA: Kálmán Ferenctől kérdezem, hogy a gyermek adatközlőknek milyen az aránya a gyűjtések során? Koltay Erikától pedig azt kérdezem, hogy mennyire határozza meg témájának gyűjtését az adatközlőkkel kiépített bizalom rendszere? KÁLMÁN FERENC: Az adatközlők non szívesen beszélnek szegénységükről, ezért sokszor kiszínezik mondandójukat. Néha készülnöm kell egyes családokból, s csak nagy nehezen jövők rá a valós tényekre Természetesen a gyermek is adatközlő, ahogy már említettem- Ott vagyok abban a környezetben, mindenkit figyelek Ha bemegyek egy ismerős bácsihoz, nénihez és tudom hogy ott apró gyerek van, akkor passzív megfigyelőként vizsgálom Raktározódik bennem minden. Itt is megfigyelhető a dolgok továbbadása. Az 137
