Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Pusztai Bertalan: Smajda István élete és tevékenysége
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája görög katolikus plébániája a XVIII. század harmadik harmadában szűnt meg, részeként annak a reformnak, melynek célja az volt, hogy a jobbágyi sorban élő és számosságuk miatt egymást is zavaró batykókat kevesebb, de képzettebb parókussal váltsák fel. A görög szertartásúak azóta Palágykomoróchoz tartoztak. A római katolikusok századokon át a közeli Dobóruszka (ma Szlovákiában) templom nélküli filiái voltak. Ezt a történelmileg kialakult rendszert bontotta meg a görög katolikus egyház betiltása. Ezt az egyházat az államhatalom 1949. február 17-én likvidálta, nyilvános működését megtiltotta, templomait bezáratta vagy átadta a pravoszlávoknak. (Gálocson - néhány pravoszlávosítási próbálkozás után - bezárták a templomot.) Gálocs görög katolikus hívei így veszették el papjukat. A majd kétszáz évig tartó filiális létet követően tehát a vallásosság korlátozása, a papi szolgálat megszűnte is fokozta a katolikusok lelki magárahagyatottságát. Ezért a templom bezárása és az út menti keresztek temetőbe vitetése után megnőtt (a szervezőegyéniségek és) az otthoni áhítatok szerepe, melyek egyik kelléke a lakás terét megszentelő szakrális tárgyú kép. Kárpátalján a háború utáni hatalomváltástól megijedve azonban sokan tűzre hányták vallásos tárgyú könyveiket, képeiket. Ezen hiánynak és az e nyomán kialakuló igénynek a következménye az, hogy a gálocsi pásztor városba került, „festőiskolát” végzett ügyes kezű fia, előbb rokonai kérésére, majd pénzért „istenes életre késztető” képeket kezdett festeni. A háború után a gálocsi görög katolikus hívek az ungvári római katolikus templomban gyakorolták hitüket, ott esküdtek, kereszteltek. Ennek következtében ma csak az ötven évnél idősebbek tartják magukat görög katolikusnak és emlékeznek a keleti szertartásra. A templom visszaadásakor az esetleges ellentétek elkerülése végett a falu római katolikusnak jegyeztette be azt, ahol havonta egyszer van római szertartású mise. A görög katolikus Smajda család emberemlékezet óta Gálocson él. A festő nagyapja és apja a falu pásztora volt. Nagyapját mint tudós pásztort tartják számon a legöregebbek, akinek pásztortáncára és a pócsi búcsújárást kísérő töröksípos muzsikájára is emlékeznek. Apjával kapcsolatban említik először a család kézügyességét. Némelyek, így a Smajda özvegye szerint is, az igazi tehetség ő lett volna. A festő 1922-ben született, szülei tíz gyermeke közül másodikként. Testvérei elmondása szerint apjuk káromkodós ember volt, aki az italt sem vetette meg. Jlát, az én apám, én megmondom őszintén, káromkodós vót. Nagyon káromkodós vót. Iszákos is vót ű. Szeretett meginni. De anyámat nem bántotta sose. Se a gyerekeket. Csak olyan szava járása vót, hogy szeretett káromkodni. (...) Anyámat nem bántotta. Ötven évet íltek így együtt. A keze nem vót rajta anyámon sose. Nem bántotta. Soha, soha nem bántotta.” A család szegényen élt, melyet csak apja Amerikába kivándorolt testvéreinek küldeményei enyhítettek néha. „Л/er/ ük itt laktak valamikor egy olyan házban, ahol...nem sajátba. Árendás házacskába. Mer szegínyek vótak, ugye nem vót saját lakásuk. Majd osztán még a nagyapja is pásztor vót. Direkt pásztorfamilia vót. Hát űk 114
