Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Pusztai Bertalan: Smajda István élete és tevékenysége
Kalocsa, 1993. november 15-19. PUSZTAI BERTALAN egyetemi hallgató, Debrecen Smajda István élete és tevékenysége Smajda István propagandista festő volt Ungváron, a Szovjetunióban. Élete folyamán számos Marx-, Engels-, Lenin- képet festett. Megemlékeznek még az őt ismerők huculjairól, a szocialista realizmus jegyében született életképeiről is, melyekkel házak falát, kultúrházak belsejét diszítette. Bizonyára gyakran készített feliratokat az üzletek ablakára is. Az én érdeklődésemet mégsem ezért keltette fel. Smajda munkája mellett néha saját örömére is festett. (Persze napi munkája is okozhatott örömet neki, de erről nincs információm...) Képei nem egy naiv művész látásmódjára, szerkesztési elveire emlékeztetnek. Szüleiről készült képe, feleségéről festett portréja, önarcképe vagy tájképei nem mindennapi tehetségről tanúskodnak. Mégis Smajda István életében legtöbbet talán szentképet festett, pontosabban másolt, kis mintákról. Képei a vallást tiltó Szovjetunióban fontos szerepet kaptak. Smajda valójában a szakrális tárgyi világot éltette tovább egy olyan rendszerben, mely ezt legfeljebb a lakásokban engedte. Mintaképeinek, fellelt festményeinek és ezek funkciójának elemzése sok új tanulságot hordoz általában a vallási néprajz és ezen belül az egyéniségkutatás, az ikonográfiái kutatások és az etnikai-vallási (és világnézeti) kisebbségek elmúlt ötven éves történetével kapcsolatban. Most, a hely korlátozott volta és a fotók közlésével kapcsolatos problémák miatt mégis csak Smajda életútját, tevékenységét és képeinek szerepét igyekszem részletesen bemutatni. Nem szólok az alábbiakban a néprajzi és szorosabban a vallási néprajzi egyéniségkutatásról és a szakrális tárgyak kutatásáról sem. Mindezek és Smajda számos képe megtalálható a Szentemberek című 1992 őszi, szegedi vallási néprajzi konferencia megjelenés alatt álló kötetében. Smajda István szülőfaluja, Gálocs, a földrajzilag az Ung-Latorca-közéhez tartozó területen, Ungvártól délre, a szlovák határ szomszédságában fekszik Kárpátalján. A faluban ma 550 fő lakik. A lakosok 80 %-a magyar nemzetiségű, római katolikus és református vallású. A falu etnikai és vallási történetét vizsgálva arra derül fény, hogy a magyar nyelvi környezet miatt a görög katolikus ruszinok már az 1806-os munkácsi egyházmegyei összeírásban kétnyelvűként vannak számon tartva. A XIX. század második felében egyre gyorsuló asszimilálódás következtében századunk elején Gálocs már tiszta magyar falu, ahol a második legnépesebb felekezet a görög katolikus. A faluban az elmúlt 300 évben a görög katolikusoknak és a reformátusoknak volt temploma. Gálocs 113
