Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Gyulai Ferenc: Solt–Tételhegy régészeti lelőhely archaeobotanikai kutatása
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 megmondani nem tudjuk, hogy azok nyers fogyasztásból, vagy ételkészítményből (lekvár, szirup, sütemény) származnak. Talán a borsfű vagy borsfűpereszlény egyetlen szenült makkocskája sem véletlenül került a 7. gödör betöltésébe, mert lehetséges, hogy a növényt a bazsalikomhoz hasonló íze miatt fűszernövényként használták. A rét/legelő, kaszálórét fontos szerephez jutott az itt élők életében. Itt legeltették állataikat. Innen gyűjthet- tek takarmányt télire, és lehetséges, hogy a cséplés és a gabonatisztítás helye, azaz a szérű is itt volt. Bizonyosra vehető, hogy a rét/legelő a település közelében volt. Magas az innen származó növényfajok száma. Ez a rét és legelő vízellátottság szempontjából nedves, átlagos és száraz részekre különült el. Az átlagos vízellátottságra utaló növényfajok számbeli fölénye összefüggésben állhat annak kiterjedésével. Függetlenül attól, hogy ezeknek a fajoknak milyen termőhelyi igényei vannak, ugyanazokból az objektumokból kerültek elő: 176., 282. gödör, 55. veremház. A rét és legelő kisebb kiterjedésű nedvesebb részeiből származott a réti csenkesz, indás pimpó, sárga borkóró. A szárazabb részekből került be a tarka koronafü, tejoltó galaj (Galium verum), mezei zsázsa, szarvaskerep, apró lucerna. A rét és legelő fajainak többsége mégis átlagos vízellátóttságú részekről származott a fajok többsége: pásztortáska, réti imola (Centaurea jacea), szeplőlapu, vadmurok, bársonyos árvacsalán, angolperje, komlós lucerna, lándzsás útifű, réti perje, lózsálya, sarlós gamandor, mezei here, vörös here. Következésképp az egykori rét és legelő leginkább átlagos vízellátottságú lehetett. Az itt kimutatott sarlós gamandor különösen értékes, mert igazi löszpusztai elem. Késő középkor Amennyiben megvizsgáljuk a településjelző, ún. szinantrop növényfajok számát és magjaik meny- nyiségét, úgy előzetes várakozásunk ellenére azt kell mondani, hogy a gödrök környezete eléggé perifériás jellegű lehetett, hacsak nem szórvány jellegű településsel van dolgunk (6. táblázat). Ugyanis mindössze négy átlagos vízellátottságú ruderális fajt találtunk, melyek magjainak száma alig haladja meg az egy tucatot: fehér libatop, porcsin vagy madárkeserűfű, fehér mécsvirág, vadrezeda. Itt jegyezzük meg, hogy a tájra (növénytakaróra) gyakorolt emberi (antropogén) hatásokat szinantropizációnak nevezzük. Szinantrop (synanthrop v. synantropic) lehet taxon, társulás, termőtáj, táj, egyáltalán az, amelyre az ember hatása kiterjed.22 A késő középkori mintákban talált további gyomfajokat őszi vetésű gabonagyomokra és kapás- vagy tavaszi vetésű gabonagyomokra oszthatjuk fel. Az őszi gabo- nagyom-fajok száma négyszer annyi, mint a kapásgyomoké, és maradványaik száma is nagyságrenddel nagyobb. Ezek: ádáz, konkoly, kalinca ínfű, héla zab, mezei rozsnok, szulákkeserűfű, ragadós galaj, gyanús galaj, mezei csormolya, orvosi somkóró, csillagfű, fehér mécsvirág, tarlóvirág, fogas galambbegy, repkényvero- nika, kaszanyűg bükköny. Ezek közül a legtöbb magot/ termést a gabonarozsnok, hélazab, szulákkeserűfű és a mezei rozsnok adta. Az őszi vetésű gabonagyomok magas száma összhangban állnak az őszi vetésű gabonafélék nagy számával: őszi árpa, őszi búza, rozs. Ez lehet a magyarázat a kapás- vagy tavaszi vetésű gabonagyomok alacsony számára: pokolvar libatop, erdei mályva, lapulevelű keserűfű, zöld/ragadós muhar. Ezek a fent említett kapásnövények (lencse, borsó), vagy valamelyik tavaszi vetésű gabonaféle (tavaszi búza, tavaszi árpa, köles, zab) gyomnövényei lehettek. A növényfajok ökológiai felosztásából arra következtetünk, hogy a késő középkori gödrök környezetében, nem túl messze rét/legelő volt. Az innen származó tejoltó galaj félkaszatja arra utal, hogy a rétnek/legelő voltak szárazabb részei is, mégis a fajok többsége átlagos vízellátottságú környezetet feltételez: angolperje, juh- sóska (Rumex acetosella), komlós lucerna, réti imola. Egyéb, az egykori természeti környezetből származó növény diaspórája nem került elő. Szemben az Árpádkoriakkal itt egyáltalán nincs nádasból, mocsárból, vízpartról vagy egyéb nedves élőhelyről származó növényfaj maradványa. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy szárazabbá vált volna a klíma és így a terület is, de az sem zárható ki. Összefoglalás A solti Tételhegyen 2006-2008. között folytatott ásatásokon archaeobotanikai feldolgozás céljából 32 db 835 kg tömegű földmintát gyűjtöttek. Ezek flotálása és további feldolgozása után bennük igen jelentős mennyisé22 TERPÓ 2000. 182
