Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Puszta Sándor: Felszíni mágneses kutatások a Tételhegy területén
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 komplex analitikus jelet, melyet az eredeti jelhez mint valós részhez a Hilbert-transzformáltat, mint képzetes részt rendeljük hozzá. Ezáltal minden síkbeli pontban egy komplex számunk lesz, melyből lokális magnitúdó és lokális fázis értéket képezünk. A lokális fázis koszinuszát térképszerűen ábrázolva az adatok intenzitásmentes változásáról kapunk információt. Ez egy nemlineáris transzformáció. Koherencia kiemelés Alkalmasan választott szélességű futóablakban vett adatainknak kétdimenziós autokorrelációját számíttatjuk. Ezt alkalmas függvénnyel transzformáljuk, majd mint az adott pont környezetére ható súlyokat alkalmazzuk, az aktuális pontot ezzel helyettesítjük. Eredményül a kép vonalas elemei határozottabban jelennek meg. Ez egy nemlineáris transzformáció. A megfelelő szűrési paramétereket szűrési tesztsorozatok térbeli és spektrális tulajdonságainak elemzéséből levont következtetések alapján nyerjük. Kutatási eredmények A solti Tételhegyen végzett kutatásaink eredményét egy összesített térképen, egy légifotó háttérként való alkalmazása mellett mutatjuk be. (1. kép) Az eddig felmért nettó terület (azaz az átfedő és újra mért részeket nem számítva) 11,6 hektár, ami a mintegy 88 hektáros lelőhelyet tekintve egynyolcados részarány, a legnagyobb az összes kutatási irány között, amely a Tételhegyet célozza. Önállóan is ábrázoltuk az északi, a Templomdombot és a Várdombot tartalmazó területet. (2. kép) A projektvezető kérésére kidolgoztuk a Tételhegy közepén elhelyezkedő úgynevezett „kurgán” azonosítójú részletet (3. kép), amelyet külön domborzatos formában is bemutatunk. (4. kép) A feldolgozás egyik fontos lépése a fent már ismertetett „lefelé folytatás”. Ez egy olyan művelet, amelynek eredményét mintha a mágneses hatókhoz közelebbi szinten mérve kapnánk. Intenzívebb és élesebb lesz, ugyanakkor a zajok (zavaró adatkomponensek) hatását is felerősíti. Ennek ellentéte a „felfelé folytatás”, amely a magasabbra helyezett szondával való mérést szimulálja. Bemutatjuk az északi terület egy kiragadott részén végrehajtott felfelé folytatás eredményét, nem is any- nyira a vizsgált terület, hanem inkább a művelet jobb értelmezhetősége érdekében. Az 5. kép az egyre magasabb szintekre számított mágneses térképet mutatja. Megfigyelhetjük, hogy a térkép intenzitása és részletgazdagsága a magassággal csökken. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy repülőről végzett mérések bár gyorsak, de részletmentesek. A 6. kép az előzőtől abban különbözik, hogy az amplitúdócsökkenést kompenzáltuk. Így szembeötlőbb a részletek magassággal való elvesztése. A mágneses mérések egy pontszerűnek tekinthető szonda (érzékelő) segítségével történnek. Mint láttuk, a távolsággal a mágneses hatás csökken, pontosabban megfogalmazva, a végtelen távolságban is létezik. Műszereink pontossága korlátos, továbbá minden méréshez adódik valamekkora zaj (mérési hiba). Hogy a gyakorlatban milyen távolságig érzékel a magnetométer, azt a keresett jel erőssége és a mérést terhelő zaj viszonya határozza meg. Zaj szegény környezetben nagyobb mélységben is kimutathatók kisebb erősségű hatók (tárgyak). A helyszínen mágneses szuszceptibilitás — ez az anyagok egyik elektromágneses jellemzője — méréseket is végeztünk. Ez kontakt módon történik, úgy, hogy egy tekercset ráhelyezünk a mérendő anyagra, talajra, és a műszer a tekercs környezetében lévő anyag hatására megváltozott indukciót méri meg. A kapott eredmény 50 százaléka a tekercsátmérőnyi térfogatban lévő anyagtól ered. A szuszceptibilitást Bartington gyártmányú műszerrel mértük. Egy kemencealj szuszceptibilitása Kísérletképpen egy alkalommal egy Árpád-kori házban feltárt kemence (201. objektum) átégett alját mértük meg tízcentiméteres rácsban. A mért adatokból szerkesztett szintvonalas térképet (7. kép), rajta a szuszceptibilitási értékek két metszet szerinti változásával, a szuszceptibilitás térbeliségét mint domborzatot (8. kép), a vizsgált kemencét pedig a mérés közben fotózva és az eredménnyel együtt ábrázoltuk. (9. kép) A nagyobb szuszceptibilitást a nagyobb hőhatásnak tulajdoníthatjuk. A Templomdombot északról övező (őskori) sáncárok metszetfalán mért szuszceptibilitási függvényt mutatja a 10. kép. Érdekes megfigyelni e függvénynek és a metszetfal optikai jegyeinek az egybeesését. A szuszceptibilitást relatív értékként dimenzió nélküli számként ábrázoltuk. 56
