Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából
GALLINA - GULYÁS - MOLNÁR: KÉSŐ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSRÉSZLET KISKUNFÉLEGYHÁZA, AMLER-BÁNYÁBÓL bá Sopron egyes 12-13. századi rétegei.187 A tagolt és szögletesen levágott peremtípus kialakulását valamivel későbbre tehetjük.188 A korhatározás szempontjából a legjelentősebb a 21. árok betöltéséből származó fehérkerámia peremtöredéke, mely típusból csak egyetlen darab került elő (5. csoport). Ehhez a töredékhez hasonlót ismerünk többek között Sopron 12-13. századi rétegeiből, Dunaújváros 12-13. századra keltezett településéről, Tiszadorogmáról egy, a 13. századra vagy a 14. század elejére keltezett objektumból, Veresegyházáról egy 13. századi objektumból és Budaújlak 12. század végére, 13. század elejére keltezett telepéről.189 A párhuzamként említett edények mindegyike fehérkerámia, és nemcsak peremkiképzésükben, de a felületükön futó csigavonalas díszítésükben is hasonlóságot mutatnak a kiskunfélegyházi darabbal. A fazéktöredékeken előforduló díszítéseket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy igen nagy volt a díszítetlen kerámiatöredékek aránya. A díszített fazéktöredékeken megfigyelt díszítések vagy az egész edény felületét borították (33. kép 6), vagy csak a vállrészre koncentrálódtak (30. kép 1; 32. kép 5). A barna, szürkésbarna vagy narancssárga színű, homokosabb anyagú fazekaknak - az értékelhető töredékek alapján - kizárólag csak a vállrészét díszítették. A díszítések között megtalálható a bekarcolt hullámvonal (28. kép 5.) és a vízszintes vonal vagy vonalköteg, melyek néha véletlenszerűen keresztezték egymást (31. kép 2-3, 6, 8; 32. kép 7). Ezek a díszítési elemek a 12-13. századra váltak általánossá.190 Néha előfordult, hogy kombináltak két díszítési technikát, a vízszintesen bekarcolt vonal alatti részt egy soros körömbecsipkedéssel is díszítették (29. kép 3; 31. kép 1). Ez az úgynevezett kétsoros díszítés kevésbé jellemző a 13. századtól. A jelenséget Takács Miklós a sorozatgyártás térhódításával magyarázza.191 Csak a fehér színű töredékeken találtuk annak egyértelmű nyomát, hogy a bekarcolt csigavonal az edény egész felületét érintette; a vonalak közötti távolság általában nőtt az edények alja felé (33. kép 6). Egyedül a 42. gödörből előkerült, kihajló, lekerekített peremtöredék külső ol187 TAKÁCS 1993a, 209.; HOLL 1973,198., 197., 24. kép 1., 2., 4., 10., 12. 188 ARADI 1998,132. 189 HOLL 1973,23/8. kép; BÓNA 1973,14. tábla 5; CABELLO 1979,261., 9. kép/2; MESTERHÁZY 1983, 21. kép; KÁRPÁTI 2002, 19. kép. 190 SIMONYI 2005, 51. 191 TAKÁCS 1993a, 209-216. dalán figyeltünk meg vékony, bekarcolt egyenes vonalat (31. kép 3). Ehhez hasonló töredék került elő például Budaújlakról egy 12. század végére, 13. század elejére keltezett objektumból.192 Mindössze három alkalommal találtunk fenékbélyeget. Ez alapján megállapítható, hogy a fenékbélyeg használata nem volt általános, több edény aljáról hiányzott ez a jelölés. A 8. házból származó, szürkésbarna színű aljtöredéken egy téglalap alakú keretben egy kereszt látható. A 29. árokból felszínre kerül fehérkerámia alján egy négy részre osztott négyzet alakú motívum látható, melynek az egyik kisebb négyzetében félkörív van (33. kép 5). A 151. árokban is egy fehérkerámia alján volt a fenékbélyeg (33. kép 6). Az aljtöredék közepén egy 4,5 cm átmérőjű kör van, melyet metsz egy négyszögletes keret. A keret négy részre osztott és minden kis négyzetben egy-egy András-kereszt látható. Höllrigl József, majd Parádi Nándor is úgy gondolta, hogy az egész edény alját elfoglaló fenékbélyegek a korábbi, a kisebb méretű mesterjegyek a későbbi edényekre voltak jellemzőek.193 Simonyi Erika a 10-13. századi edények vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a 10-11. századi edények alján levő bélyegek igen változatosak, míg ez a sokszínűség a 12- 13. századra egységessé válik.194 A 29. és a 151. árokból előkerült edények alján megfigyelt mesterjegyek részletei azonban ez utóbbi megállapítást kétségbe vonják. Mindkét fenékbélyeg motívuma összetett és úgy néznek ki, mintha kétféle - egy szögletes és egy kerek alakú - jelet elegyítettek volna bennük. A leletanyagban ugyan fedőtöredék nem volt, de feltételezhetjük használatukat, többek között az egyes, fedőhornyos perem kialakítású fazéktöredékek alapján. Valószínű, hogy Árpád-kori falvainkban elsősorban valamilyen szerves anyagból, valószínűleg fából készült fedőket is használhattak, a cserépfedők a 13. századtól lassan terjedtek el.195 A keltezés szempontjából különösen fontos a különböző objektumokból (2. ház, 21. és 151. árok, 52. és 53. gödör) előkerült alig féltucatnyi fehér kerámiatöredék, melyek egy része díszítetlen vagy bekarcolt csigavonallal díszített volt. A fehér kerámia megjelenését a 13. század elejére tehetjük.196 192 KÁRPÁTI 2002,7. kép. 193 HÖLLRIGL 1930,158.; PARÁDI 1960, 92. 194 SIMONYI 2005, 46. 195 TAKÁCS 1993a, 209. 196 HOLL 1963, 336-340.; TAKÁCS 1993a, 219. 319
