Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 mintegy tucatnyi gödör övezte az árkot. Felvetődött, hogy az Árpád-kori körárkok kunyhók alapozásai vagy jurták körbeárkolásai lennének.135 Klasszikus idézetként ismert ugyanis Freisingi Ottó 12. századi leírása, amely szerint: „Mivel a falvakban és városokban a lakásaik igen hitványak, nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből valók, egész nyáron át és ősszel sátrakban laknak.”136 A fenti elgondolást támaszthatná alá, hogy Méri István szerint a sátrak a földházak közvetlen környékén helyezkedtek el az egész Árpád-koron keresztül.137 Szabó István szerint pedig a nyári-őszi időszakban a magyarok a ház mellett sátrakat vertek fel a falun belül.138 Wicker Erika szerint a Petőfiszállás-Tőzegesen és Petőfiszállás-Szentkúton előkerült egyszerű körárkok kun jurták, a bonyolultabb, két 4 koncentrikus kör alakú tagból álló árok pedig kultikus építmény lehetett, melynek közepén talán egy kun szobor is állhatott.139 A kutatók többsége azonban inkább állatösszetartó helyként, karámként rekonstruálja a körárkokat.140 Kovalovszki Júlia szerint nem valószínű, hogy felszíni építményt keritettek. Inkább sáncárok volt, amely mögött sövénykerítést készítettek, és az állatok védelmére szolgált.141 A lelőhelyünkön lévő körárok betöltésében is voltak kövek, hasonlóan a Tatabánya-Dózsakertben előkerült árokhoz. Ezt Vékony Gábor a karám belsejébe emelt földfalra képzeli el.142 Bár a 30. árok belsejében sem leltünk semmiféle felépítményre utaló jelenséget, ez azonban gyakori hasonló objektumok esetében. Az árok és a belőle kikerülő, valószínűleg annak belső oldalán felhalmozott föld alkotta a létesítményt. Bejárata egyértelműen meghatározható. Eldönthető a kérdés, ha segítségül hívjuk a néprajzi párhuzamokat. Ismert például a kör alakú disznó- vagy juhkarám, tövisbokor fallal.143 A Kárpát-medence Ti135 LÁSZLÓ 1976, 25-26.; K. CSILLÉRY 1970, 40-41.; K. CSILLÉRY 1982, 65-71.; BENCZE 1999, 22. 136 CATALOGUSIII. 1767. 137 MÉRI 1964,47-48., 74. 138 SZABÓ 1966,16., 31-33. 139 WICKER 2000,14., 17. Azonban érdemes megjegyezni, hogy maga a szerző a kun jurta elképzelés mellett és ellen is kifejtette kétségeit. A kun jurta melletti érvek azon alapulnak, hogy a néprajzi anyagban ilyen nyomot hagyó építmények nem ismertek (WICKER 2000,13-14.). 140 VÉKONY 1980, 3., 29.; BÓNA 1973, 65.; SZABÓ 1975a, 24. skk; VÁLYI2003,40-42. 141 KOVALOVSZKI 1975, 207-210. 142 VÉKONY 1980, 29. 143 GYÖRFFY 1941, 143-144.; SZABÓ 1975a, 84-86. szától keletre eső alföldi és erdélyi tájain általánosan elterjedtek a kör alaprajzú sertésólak. Építőanyaguk többnyire nád, vessző, kóró és vályog.144 A fentiek alapján feltehetően mi is egyértelműen számosállatok tartására szolgáló karámként rekonstruálhatjuk a két vizsgált lelőhelyünkön levő körárkokat. Emellett szól az is, hogy az Amler-bányában a 30. árok mellett került elő a 29. szögletes árok, amelyet egyértelműen karámként rekonstruálhatunk, valamint a 10. és 12. építmények közvetlen közelében helyezkedett el, amelyeket földólaknak határoztunk meg a fentiekben. A feltételezett karám hasznos alapterülete kb. 28 m2 volt. Ez alapján kb. 7-8 nagyjószágot (szarvasmarhát) vagy 12-13 juhot tarthattak benne.145 A néprajzi párhuzamok alapján tudjuk, hogy a karámoknak a jószágok összetartása mellett az állatok kártevőktől való távoltartásában is nagy szerepe volt. A legegyszerűbb kerítő árok a kör alaprajzú, ágakból font kerítés, melynek bejáratát kapuval vagy dorongfával zárták le.146 A gerendából vagy nádból készített, fedetlen karámokat (akol vagy állás) a lábasjószágoknak építettek. Azonban azoknak az állatoknak, melyek nem tűrték a hideget, fedeles, oldalukon zárt hodályokat emelhettek.147 A hodályok előtt a karámok oldalából nyíló, nyitott oldalú fészert vagy állást alakítottak ki.148 Szögletes alakú kerítő- és egyéb funkciójú árkok A körárkok kapcsán már utaltunk arra, hogy az Amler- bánya 29. szögletes alaprajzú árka szintén karám maradványa lehetett (10. kép 1). Az objektum csak sekély mélységben maradt meg, az egyik oldala nem is volt jól követhető. E lelőhelyen valószínűleg karám lehetett a 2., a 7. és a 18. árok is, azonban ezek egyes részei olyan kevés mértékben voltak az altalajba mélyítve, hogy csak egyes szakaszaik maradtak meg. A feltárt árokrészletek derékszögben megtörő ívei azonban arra utalnak, hogy karámként értékelhetjük őket. Hasonló téglalap alaprajzú, karámként rekonstruálható árkok több helyről ismertek.149 Az Amler-bánya közelében 144 GUNDA 1937,48. 145 VÁLYI 2003, 41. Elképzelhető azonban, hogy csak a gyenge, beteg és/vagy a fiatal állatokat tartották benne. így az egyes családhoz tartozó állatállomány megbecsülése nehézségekbe ütközik. 146 BALASSA - ORTUTAY 1979,252. 147 BALASSA - ORTUTAY 1979,253. 148 GYÖRFY 1987, 57. 149 Hasonlóak kerültek elő Kistelekről (VÁLYI 2003, 36-37.), Duna312
