Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából
GALLINA - GULYÁS - MOLNÁR: KÉSŐ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSRÉSZLET KISKUNFÉLEGYHÁZA, AMLER-BÁNYÁBÓL 10-11. században gyakoribbak.61 Bóna István úgy vélekedett, hogy az Alföldön a 11-12. század fordulója után már nincsenek is kőkemencék.62 Takács Miklós külön választotta a nyers falazással rakott kőkemencéket az agyagtapasztással építettektől, és az előbbi csoportról azt állítja, hogy all. század után már csak szórványosan mutathatók ki a Kárpát-medencében.63 Laszlovszky József a tiszafüred-morotvaparti telep kapcsán bizonyította a késő Árpád-kori kőkemencék alföldi jelenlétét.64 Lelőhelyünk közelében is került elő hasonló korú kőkemence Kiskunfélegyháza határában, az M5 autópálya nyomvonalán, Haleszen és Kiskunfélegyháza-Belsőgalamboson.65 A Kiskunfélegyháza-Halesz lelőhelyen feltárt házak közül négyben találtak kőből épített kemencét és további két épületben figyelték meg, hogy az agyagalapozású kemencékbe köveket raktak. A kőkemencék esetében azonban kötőanyagot nem tudtak megfigyelni, és tapasztott sütőfelülete sem volt minden kemencének.66 Irásné Melis Katalin több Pest megyei példát hozott késői, agyagba rakott kövekből épült kemencére.67 Ezek kissé eltérő szerkezetére Takács Miklós is felhívja a figyelmet. Úgy véli, hogy ezeket a „vegyes falazással” agyagba rakott kövekből épített kemencéket el kell különíteni az agyaggal tapasztott kövekből álló kemencéktől. Előzőeket - amelyeknél az agyag aránya sokkal nagyobb - kisalföldi és Buda környéki példák alapján a késő Árpád-korra tartja jellemzőnek.68 5. típus: tüzelőgödrök (1., 5., 8. épület). A lelőhelyen talált tüzelőgödrök úgy készültek, hogy az épület egyik sarkába vájtak egy kerekded alaprajzú gödröt. A gödrök helye mind a három objektumban eltérő volt (Ny- DNy-i, D-i és É-i sarok). Az átégett falú gödröknek nem volt sütőfelületük, nem volt bennük cserép, kő és csont sem. Figyelemre méltó, hogy az 5. épületben két tüzelőgödör helyezkedett el, illetve a 8. házban a tüzelőgödör 61 FODOR 1977,69.; BALASSA 1985,61-71., 146-147.; BALASSA 1989, 120-121.; BALASSA 1989a, 68-69.; WOLF 1996, 60. 62 BÓNA 1985,224-225. 63 TAKÁCS 2002,32. 64 LASZLOVSZKY 1991, 348. 65 SOMOGYVÁRI 1997, 87-88; V. SZÉKELY 1997, 82. 66 Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a házakban kibontott kemencék igen változatos képet mutattak (SOMOGYVÁRI 2001,458.). 67 IRÁSNÉ MELIS 1992a, 4L, 50. 68 Buda környéki és kisalföldi példákat ld. TAKÁCS 2006, 546., 39. és 40. jegyzet. mellett további két kemencét is építettek. Nyilván ebben az esetben a tüzelőberendezések használata között bizonyos időrendbeliség feltételezhető, azaz nem egy időben használták azokat. Az Árpád-korból több hasonló, nyitott, ideiglenes tüzelőberendezést ismerünk, amelyeket tüzelőgödörnek neveznek a szakirodalomban.69 A Takács Miklós által fűtőgödörnek meghatározott objektumokban több lelőhelyen égésnyomokat mutató apró kavicsokat, köveket, esetleg hulladékot is találtak.70 Vizsgált lelőhelyünkön e jelenségeknek nem találtuk nyomát a tüzelőberendezésekben. Bejárat.71 A bejárat helye kevés alkalommal határozható meg pontosan. Sokszor csak bizonyos jelenségekből következtethetünk rá (fal kiugrása, cölöplyukak, vastagabb sárréteg, rézsűs fal, sekélyebb járószint).72 Úgy tűnik, néha prekoncepció alapján valószínűsítik megszokott helyére, a kemencével szemben, a hosszú oldalra. Az általunk vizsgált lelőhely épületeinek bejáratát több esetben sikerült megfigyelnünk. A bejárat vagy meneteles (1., 4„ 12.) vagy lépcsős (8., 10., 13.?) volt. Több esetben a DK-i sarokban (5.?, 8., 10.), egy-egy esetben a DNy-i (4.), az ÉNy-i sarokban (12.), esetleg az ÉNy-i (2.?, talán 13.?), illetve a DNy-i oldalon (13.?) helyezkedett el. A 8., 10. háznál a kemence mellett, a 2., 6., 13. objektumoknál feltehetően a kemencével szemben találtuk meg. Két épület esetében az É-i (ÉNy-i) sarok mellett (1. ház második periódus, 12. ház), egy esetben pedig feltehetően az ÉNy-i oldalon (2. ház) alakították a bejáratot. Megjegyezzük, hogy a É-i bejárat viszonylag ritka az Árpád-korban.73 A bejáratok egy részét a rövid oldalon építették meg (4., 8., 10. és feltehetően 2„ 5., 6., 13. épületek esetében). 69 Pl.: Ménfőcsanak-Szeles-dűlő, Lébény-Bille-domb (TAKÁCS 1993, 24-25.), Ballószög (PINTÉR 1995, 194.) és Kiskunfélegyháza- Belsőgalambos (V. SZÉKELY 1997, 81-82.). lelőhelyeken házban került napvilágra ilyen típusú tüzelőberendezés. 70 TAKÁCS 1996, 201. 71 A meneteles lejáratú házak Kárpát-medencei kutatástörténetét és típusait legutóbb Skriba Péter foglalta össze (SKRIBA 2012,487-489). 72 Szinte kivételesnek tekinthető az a megfigyelés, melyet Dunaszent- györgy-Alsó-csámpa lelőhely 23. épületében tettek a feltáró régészek. A szerencsés körülményeknek köszönhetően a bejáratot jelző két cölöphely között faküszöb maradványát is sikerült dokumentálniuk (MA)ERIK - LARSSON 2012,16.). 73 É-i vagy ÉNy-i oldali bejárat került elő például Dunaújvárosban (BÓNA 1973, 18.), Nyíregyháza-Felsősimán (NÉMETH 1973, 22.), Ké- ménden/Kamenín (Sk) (NEVIZÁNSZKY 1982, V-VII. t.) és Hajdúdorog- Kati-dűlőben (RégFüz I. No. 46 (1993) 65-66.). Szeren (VÁLYI 1986, 224.), és talán Tiszafüred-Morotvapart 1/15. ház (LASZLOVSZKY 1991, 317) esetében is ilyen bejárat valószínűsíthető. 305
