Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)

Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - V. Székely György: A Solt–Tételhegyen előkerült numizmatikai anyag értékelése

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3

újkoriak a hegy belső részén bukkantak fel (1-4. kép).

Az éremanyag részletes értékelése

A római korból származó hat rézpénz többségét a késő császárkorban verték. A legkorábbi Traianus császár as címletű rézpénze, melyet a II. század kezdetén Rómában vertek. Ezt időben Galerius Maximianus (293-311) redukált follisa követi Cyzicusból. A négy IV. századi pénz kibocsátója Constans (337-350), II. Constantius (337-361) és Valens (364-378) császár. A pénzek többsége a sisciai verdében készült. Ezek a pénzek a szomszédos római tartományból, Pannóniából kerültek a Barbaricumba, mindegyikük kis értékű aprópénz volt egykor, melyeket nagy mennyiségben bocsátottak ki a Római Birodalom balkáni verdéiből. A római pénzek tételhegyi előfordulása nagy valószínűséggel a környéken sűrű településhálózatot alkotó szarmata népességhez köthető, bár régészeti leletanyaguk a Tételhegy eddig megkutatott részén nem volt kimutatható.

A Bizánci Birodalomból származó VII. századi bronzpénz - Heraclius (610-641) császár constantinopolisi veretű follisa - valószínűleg kereskedelmi úton kerülhetett az avarokhoz, s mivel szórványként került elő, így sem sírhoz, sem települési objektumhoz nem köthető.

VI-VII. századi bizánci bronzpénzek a megye számos pontján felszínre bukkantak, többnyire szórványként, az esetek többségében a pontos lelőhely és előkerülési körülmények feljegyzése nélkül.9 A VII. század után több évszázadnyi időszakból nincs jelenleg numizmatikai anyag a Tételhegyről. A magyar honfoglalás korából ismert ugyan egy sírlelet, de ezzel egykorú numizmatikai emlék (éremmelléklet) eddig még nem bukkant fel. Van viszont több érme az Árpád-korból, a magyar pénzverés első évszázadaiból. A köznépi soros temető egyik sírjába halotti obulusként egy I. László (1077-1095) dénárt tettek. Elképzelhető, hogy a temető feltárásának folytatása során annak a korai fázisában első királyaink veretei is elő fognak kerülni. Lehetséges, hogy I. László pénze ennek a temetőnek a felső időhatárát jelöli ki. Kálmán (1095-1116) király szórványként talált veretei a XI-XII. század

9 Ilyen lelőhely nélküli példányok a kecskeméti Katona József Múzeum numizmatikai gyűjteményében is találhatók. A lelőhelyes szórványleletekre egy újabb példa a 2010 tavaszán Nemesnádudvar határában, az M9/10. lelőhelyen talált Anastasius császár 40 nummia értékű verete, melyet Wilhelm Gábor ásatásvezető régész szívességéből tanulmányozhattam.

fordulójáról már a temetőtől jóval távolabb, a Templomdombhoz felvezető út mentén kerültek elő, így inkább a településhez köthető emlékek, hasonlóan II. István (1116-1131) dénárjához. Ezeket még két másik, uralkodóhoz nem köthető királynév nélküli (anonim) dénár egészíti ki, jelezve a Tételhegy jelentőségének növekedését a XII. század első felében.

A temetőkben eddig előforduló obulusadás szokásának elhalványulásával a sírokba tett pénzek mennyisége drasztikusan lecsökken, így a XII. század utolsó harmadában, III. Béla (1172-1196) korában bizánci mintára kibocsátott rézpénzek már inkább a Tételhegyen régészeti objektumok által is bizonyítható XII-XIII. századi település szórványleletei. A bizánci típusú rézpénzből tíz, a mohamedán (keleti) típusú rézpénzből négy darab került elő. Ezek a rézpénzek általában az Árpád-kori települések leggyakoribb numizmatikai emlékei, melyek többnyire szórványként, ritkábban objektumhoz köthető leletként fordulnak elő.10 11 A XIII. századi pénzek között már külföldi pénzkibocsátók veretei is feltűnnek, a század harmincas éveiből, tehát még a tatárjárás előtti időszakból származnak a II. Eberhard (1200-1246) salzburgi érsek által a karintiai Friesachban és az V. Berthold (1218-1251) aquileiai pátriárka által a krajnai Windischgraz/Slovenj Gradec-ben veretett friesachi típusú pfennigek, azaz dénárok. Ezek a jó minőségű, magas nemesfémtartalmú pénzek döntő súllyal voltak jelen a XIII. század első évtizedeinek hazai pénzforgalmában, amit zárt pénzleletek, kincsleletek bizonyítanak. Soltról vagy a környékéről ilyen kincslelet eddig még nem ismert, csupán a távolabbi Soltszentimre," Tatárszentgyörgy12 és Szigetcsép13 határából. A fémkereső műszerrel talált friesachi veretek inkább települési rétegből származhatnak, mint sírból, bár mindkettőre van példa a Duna-Tisza közén is.14 Az éremanyag alapján joggal feltételezhető, hogy az

10 Solt-Tételhegyhez legközelebb a Dunavecse-Temető-dűlőben feltárt Árpád-kori falurészlet területén talált rézpénzeket lehet megemlíteni. A rézpénzek településbeli előfordulását jelzik a középkori Kána falu területén talált példányok is (GYÖNGYÖSSY 2011,691., 694.). A XII. századi rézpénzek kérdésének teljességre törekvő elemzését legutóbb Újszászi Róbert végezte el (ÚJSZÁSZI 2010).

11 TÓTH 2007,81.; V. SZÉKELY 2013,113-115.

12 V. SZÉKELY 2013,120-122.

13 GEDAI 1975-1976,27-36.

14 Sírlelet: Tázlár-Templomhegy (GALLINA - SZ. WILHELM 2006, 187-202.); települési szórvány: Kecskemét-Úrrét, T. Nagy-tanya (V. Székely György leletmentése, KJM. NGy. ltsz.: 99.1.1.).

246