Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Biller Anna Zsófia: Solt–Tételhegy feltárásának állatcsont leletei
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 csontjai. A maradványok egy viszonylag kistestű, kifejlett macskához tartoztak. A macska életmódjából adódik, hogy elpusztulása előtt eldugottabb helyre vonul. Ez lehet az egyik oka a lelőhelyeken talált macskamaradványok kis számának. A másik ok a korszakra jellemző rossz megítélés (boszorkánysághoz és egyéb hiedelmekhez kötés) lehetett. A ház körül elhunyt macskák tetemeit nyilván csak kihajították, amelyeket azután a kutyák széttéphettek, vagy a temetetlen csontok idővel elenyésztek. A baromfiak közül házityúkból 37, házilúdból pedig 6 csonttöredék került elő. A tyúkok közül 2 fiatal és 18 kifejlett állathoz tartozó töredék ismert. Lúdból 2 csont kifejlett egyedé volt, a többi életkora kérdéses. Húsukat (21. kép) és tojásukat egyaránt fogyasztották. Tyúk esetében egy combcsontban medullaris csontszövet maradványát lehetett megfigyelni. Ez a csontszövet forma a tojásrakás előtt álló tojókban halmozódik fel, így a töredék egyértelműen egy nőstényhez tartozott. Szintén tojóé lehetett egy sarkantyú nélküli tarsometatarsus is. Tyúk hosszúcsontokon és lapockán 6 esetben lehetett égés nyomát megfigyelni. Vadállatok A vad fajokból nagyon kevés szerepelt a középkori csontanyagban. A gímszarvas és az őz teljesen hiányzott. Vaddisznóból két maradvány (egy fog és egy metapodium töredéke) került elő, a fej régió és a szárazvégtagok csontjai közül (21. kép). Róka maradvány igen szép számmal akadt. Nyolc kifejlett állathoz tartozó maradvány került elő. Három töredék életkora kérdéses. Mivel a 11 csonttöredék 2 objektumból (130. kút és 256. kemence) származott, legalább két kifejlett egyed maradványaira lehet következtetni. A szárazvégtagok és a fejtájéki csontok a rókaprém felhasználására utalhatnak (21. kép). Borznak egy állkapocs töredéke került elő. Prémjét hasznosíthatták. Mezei nyúlból tíz csonttöredék (borda, hosszúcsontok, kézközépcsont) ismert. Négy töredék kifejlett állathoz tartozott. A legtöbb maradvány a húsos végtag és a törzsrégió kategóriájába sorolható (21. kép). Ez a nyúlhús fogyasztásának ékes bizonyítéka. A szárazvégtagok és az ujjpercek pedig a nyúlprém feldolgozására utalnak. A hörcsögök a táplálkozásban nem játszottak szerepet. A vad madarak közül a fogolynak három csonttöredékéből két fiatal állat maradványa került elő. A csontok közül kettő égett volt. Amint az Árpád-korból előkerült fogollyal kapcsolatban arról már szó esett, e madár életmódja megművelt, mezős-fás területre utal. A barátréce vízi madár. Fészkelési időben kedveli a 6 méternél nem mélyebb, kissé mocsaras állóvizeket. Téli időszakban a nagyobb tavakat vagy folyókat keresi fel. Részlegesen vonuló madárfaj, így jelenléte a leletanyagban elsősorban tavasztól őszig terjedő időszakra utal.21 A fürj kistestű madár. Egy tibiotarsusa ismert a lelőhelyről. A nyílt vidékeket, pusztákat, parlagon hagyott földeket és a megművelt területeket egyaránt kedveli. Ez a faj az egyetlen európai tyúkalakú, amely rendszeresen vándorol, így csontjai a tavasztól őszig tartó időszakot jelzik.22 A galambok kedvelik az emberlakta környezetet, vonulásuk során előszeretettel követik a mezőgazdasági területeket.23 Kérdéses, hogy a lelőhelyről előkerült könyökcsont vad vagy tenyésztett galambból származott-e? A halak közül ponty, pontyféle és csuka maradványai ismertek. Elváltozás nem volt rajtuk. A vad fajok életmódjukból adódóan ebben a korban is fás, bokros, nyílt térséget is magukba foglaló területre utalnak. A vaddisznó előfordul mocsaras térségek közelében is. A vizes környezetre utal a halcsontokon túl a barátréce jelenléte is. A megművelt, sík területekre pedig a fogoly, a fürj és részben a galamb is. A prémes állatok (róka, borz, mezei nyúl) a szőrme lehetséges felhasználását mutatják. A fajilag pontosan nem meghatározható nagy- és kis- patás csonttöredékek között szerepelt három eszköz. Egy nagypatás lapos csontjából (feltételezhetően lapockából) egy 2 mm vastag, cikk-cakk mintájú faragással díszített berakást készítettek (22. kép), egy nagypatás bordatöredékből pedig egy rögtönzött (ad hoc) árat. Ennek egyik vége hegyesre és fényesre csiszolódott. Egy kispatás bordából egy kis, téglatest alakú, 3 names lyukkal átfúrt lemezt készítettek (23. kép). Készítés technikailag nagyon hasonlít az Árpád-kori eszközök leírásakor már említett, átfúrt kispatás hosszúcsont töredékhez. 21 FARAGÓ 2009,176. 22 DURANTEL 2008, 230-231. 23 FARAGÓ 2009, 190-192. 214
