Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Fóthi Erzsébet–Bernert Zsolt: A solt–tételhegyi Árpád-kori temető antropológiai vizsgálata
FÓTHI ERZSÉBET - BERNÉRT ZSOLT: A SOLT-TÉTELHEGYI ÁRPÁD-KORI TEMETŐ ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA A többi szignifikáns analógia - néhány távoli kivételtől eltekintve - Németország (Haifingen, V-VII. sz. Cr2=0.142; Weingarten, V-VII. sz. CR2= 0.150; Mecklenburg, I-VI. sz. CR2=0.191; Mannheim- Vogelstang, VI-VII.sz. CR2=0.196) és Svájc (Nyugat - Svájc-összevont minta, I-V. sz. CR2=0.173) területéről való. A szignifikáns analógiák mellett legalább akkora jelentősége van azon lelőhelyekkel való összevetés eredményeinek is, amelyekkel biztosan nem hozhatók párhuzamba a vizsgálat fókuszába helyezett solt-tételhegyi Árpád-kori népességet: Az Alföld mongol avar temetői értelemszerűen rendkívül távol állnak a teljes mértékben europid solti népességtől,14 de az europid avar kori temetők is.15 Ugyanakkor az avar korai övesek B csoportja szignifikánsan hasonlít a Soltiakhoz, ami arra utal, hogy ez a népesség az avar korban is jelen volt a Kárpát-medencében. Hasonlóan rendkívül távol áll a solti népesség a honfoglaló magyarok szállási temetőinek népétől, az ún. törökös, brachykran csoporttól. A honfoglalás kori falusi temetők viszont - egyesek jelentős, mások kisebb mértékben - tartalmazzák azt az autochton európai népet, amely a solti analógiák keresése során kirajzolódik. Végül nagyon lényeges eredmény, hogy az analógiák sorából teljes mértékben hiányoznak a keleti szlávok. A solti Árpád-kori népesség hasonlósági köréből ugyanaz a közép-európai - közép-keleteurópai népi 14 Pl. Kunszállás-Fülöpjakab - Solt-Tételhegy CR2= 1.889; Kiskörös- Vágóhídi dűlő - Solt-Tételhegy CR2=1.931. 15 Pl. Szeged-Kundomb - Solt-Tételhegy CR2=0.635; Alattyán-Tulát - Solt-Tételhegy CR2=0.770. szubsztrátum rajzolódik ki, amiről a háromszéki székelyek kapcsán korábban írtunk.16 Ez a teljes mértékben europid, hosszú, magas és keskeny agykoponyájú, keskenyarcú formakörbe tartozó népesség a vaskorig biztosan visszavezethető: Közép-Európában a keleti Hallstatt-kultúra és a La Téne korszak, Kelet-Európá- ban az Eszak-pontusi övezet szkíta kori népességéig. A Kárpát-medencében a több évszázados hamvasztá- sos temetkezési szokás miatt a római kor első felében „láthatatlan” a kutatás számára, de a 3-4. századi pannonjai temetőkben ismét megjelenik. Az avar korban és a honfoglalás korában is szórványosan megfogható ennek az autochton népnek a jelenléte: az előbbiben a felövezett férfiak B típusában,17 utóbbiban a falusi temetők mesomorph csoportjában.18 A VIII-IX. században - minden bizonnyal azzal összefüggésben, hogy a kereszténység felvétele következtében áttérnek a ham- vasztásos temetkezésről a csontvázasra - tömegesen jelennek meg a solti népesség elődei a Kárpát-medence nyugati peremén, az ún. Karoling peremkultúra temetőiben, főként Zalavár és Mikulcice környékén. Az Árpád-korban - valószínűleg az Árpád-házi királyok által végrehajtott népességcserével összefüggésben - az Alföldön is nagyobb, összefüggő tömegben jelent meg ez a dolichomorph népesség, felváltva az avar kor mongolid, valamint a rendkívül összetett europid avar népességét. 16 FÓTHI et al. 2012. 17 FÓTHI kézirat. 18 FÓTHI kézirat. 139
