Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Szentpéteri József: A Barbaricumból Pannoniába
archaeologia cumanica 2 menti megerősített római települést vettek igénybe." 20 E feltevések ismeretében hogyan és főleg milyen régészeti érvekkel lehetne alátámasztani a Pannónia közepén feltételezett avar hatalmi központról publikált hipotézist? Ennek háttere röviden a következő: a Balaton déli partján, a szántódi révtől keleti irányban levő Zamárdi-Réti földek lelőhelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal három évtized óta folyik az a temetőásatás, amely leletanyaga alapján a korabeli Kárpátmedence legjelentősebb lelőhelye, különleges társadalmi rangú és gazdagságú személyek nyughelye. A szinte teljes mértékben kirabolt temetőt Bakay Kornél 1972-ben kezdte ásni, 2 1 majd a munka dandárja 1981 és 1997 között Bárdos Edithre hárult, akinek állandó konzulense a korszak mértékadó professzora, Bóna István volt. A 400x200 m-es ovális alakú területen ezidáig 2365 sírt tártak föl. 2 2 A pannóniai avar kagáni székhelyről szóló feltevésem első megfogalmazásakor (1986 decemberében) 2 3 még „csak" 553 temetkezésnél tartott az ásatás, tehát nem a kirívóan magas sírszámra alapoztam a feltételezett központ Zamárdi környéki lokalizálását, hanem az addig előkerült leletek és a regionális centrumokat (hatalmi körzeteket) ábrázoló térképek együttes értelmezése szolgált elméletem alapjául. Már csak azt kellene pontosítani: hol és milyen lehetett az a hely, amely a kagánnak és közvetlen környezetének a szállásául szolgálhatott. A Honvédelmi Minisztérium Tóth Ágoston Térképészeti Intézetének (ma HM Térképészeti Kht.) adattárában 1993 szeptemberében bukkantam arra az 1971-ben készült légifelvételre 2 4 (8. ábra), amely a hipotézis kiindulópontjául szolgált. Az M7-es és a 70-es út csatlakozásánál, a Kútvölgyi-dűlő területén, a Tóközi-berek nyugati partján a 11367 m magasból készített fekete-fehér képen jól kivehető az a jelenség, amely a méreteivel okozta az első meglepetést: hossza mintegy 1000 méter, szélessége 350-400 méter között változik, a Balaton irányában lefutó széles árkok által közrefogott terület becsült nagysága meghaladja a 30 20 SZŐKE 2005, 24-25. 21 BAKAY 1973, 5-23. 22 BÁRDOS 1992, BÁRDOS 1995, BÁRDOS 1997, BÁRDOS 1998, BÁRDOS 2000. 23 SZENTPÉTERI 1987,725. 24 A légi felvétel adattári száma: Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Kht. 1971/1187/4576. hektárt (9. ábra). A környezetéből 12 méter magasan kiemelkedő dombhát középső részén elhelyezkedő „objektum" - a légifelvételek alapján - úgy tűnik, hogy három egységből áll: a balatoni magaspart menti nagyobb térséget mintha kapu választaná el egy kisebb, szintén zárt területtől ('külső-belső udvar'), melynek végéhez két félköríves árokkal körbezárt rész kapcsolódik (10. ábra). Az általam feltételesen „földvárként" körülírt objektumot a Balaton felé lejtő, időszakosan kiszáradó üledékgyűjtő aszóvölgyek felhasználásával készíthették. Azonnal le kell szögeznem: az elmúlt 12 évben jó néhány alkalommal tartottunk helyszíni szemlét, és még mindig nem sikerült meggyőző bizonyítékokra találni - ásatás híján ez nem is lehetséges. Áttörést az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának építését megelőző régészeti feltárásoktól várhattunk, melyre 2002 során került sor. A munkálatok a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága irányításával és az MTA Régészeti Intézetének munkatársai vezetésével folytak. Az útépítés közbeni leletmentő feltárásokat 2003-tól az Archeosztráda Kft. végezte, majd 2005-ben az endrédi elkerülő úti munkálatok révén bekapcsolódott az Ásatárs Kft. is. Az autópálya nyomvonalához igazodó földmunkák azonban nem érintették a kérdéses objektumot, csakis körülötte zajlottak, ám így is sok értékes információval szolgáltak a környezet egészére nézve. Az eddigi feltárások egyre inkább megerősítik a helyszínt érintő feltevésemnek egy fontos vonatkozását: mind több bizonyíték kerül felszínre egy olyan szolgáltató falukohótelep-temető alkotta település-együttesről, amely összességében megfelel egy korabeli hatalmi központról feltételezett elvárásnak. A szolgáltató falu az „objektum" keleti oldalán, a Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben, az Endrédi-patak partján található. A feltárásra az autópálya új nyomvonalán kialakítandó csomópont helyén, a szükséges le- és felhajtóágak területén rézkori, bronzkori, késő kelta, valamint népvándorlás kori települések házai, gödrei, valamint néhány sír került elő. A népvándorlás kori településrészek keltezése alapján a feltárók valószínűsítik, hogy a telep első lakói római szolgálatba szegődött 238
