Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Garam Éva: Avar kori faedények
GARAM ÉVA: AVAR KORI FAEDÉNYEK A veret mintái, a középrész talpas küllőket vagy (keresztet?) ábrázoló középrésze és az azt körülvevő négy stilizált niellós emberfej(?), nem beszélve a kivágott rekeszek kőbetéteiről tartozhat az antik gyökerű germán ötvösművészet alkotásai közé is. (Párhuzamként az emberfejes préselt keresztekre, az ún. maszkos szíjvégekre, veretekre és nem utolsó sorban Zamárdi 621. sír fa kapszulájának emberfejes vereteire gondolva.) A niellós veret - ha valóban az egyik fatálka középverete volt - másodlagos felhasználásban válhatott tálkadísszé, stílusa nem azonos a tálkaveretekével. A kunbábonyi peremveretekhez stílusban egészen hasonlókat Andocs-Újhalastó 19. férfisírjából közölt a szerző, funkcióját azonban H. Tóth Elvira ismerte fel és helyezte el a vereteket a kunbábonyi peremveretek körébe. Díszítetlen bronzlemez peremveretek: a legnagyobb számban ismert peremveret típus. Általános jellemzőik: fordított U alakra hajlított 1-2 cm széles, párhuzamos oldalú, ívesen hajlított, az alsó szélen 1-2 szeggel ellátott veretek. A szeg/ek hossza az edényfal vastagságával azonos. A forma alapján ezek a veretek egyenes falú edények, feltehetően tálkák, csészék peremére voltak elhelyezve. Több darabot ismerünk a zamárdi temetőből, 253, 367,1356, 2308. sír, ezeket csésze peremekként rekonstruáltuk (7. kép 2-5.). 2 2 A 253. sírban két peremveret volt, egyik lekerekített, a másik ferdén levágott peremű edényre utal, utóbbi lényegesen hoszszabb. Feltehető, hogy ez a veret egy egyenes oldalú, vödörszerű edény pereméről való (7. kép 6.). Mivel a zamárdi temető korai részén csaknem minden sír bolygatott, nem dönthető el, hogy a sírokba helyezett tálkákon csak egyetlen peremveret volt-e vagy több, amelyek a bolygatás során eltűntek. A zamárdi bronz peremveretek egyszerűek, díszítetlenek és csaknem formátlanok, elképzelhető, hogy szerepük nem díszítés, hanem a behasadt faedény peremének megerősítése volt. Gömbtestű ivóedények Peremveretes gömbtestű edények: a zamárdi temető több sírjából olyan bronzlemez peremveretek is előkerültek, amelyek lekerekített és egyúttal enyhén vagy 22 A Zamárdiban talált egyszerű, díszítetlen peremveretekhez hasonló darabok több kora avar kori temetőből is ismertek. E rövid tanulmányban, amely elsősorban a zamárdi temető faedényeinek közlésére szorítkozik, az avar kori többi faedény közül csak az egyedi példányokat és a díszes vereteseket ismertetjük. erősebben ívelt, kihajló peremű edényekre utalnak (a 2362, 797,1017,1331,661. és talán a 856. sír peremverete tartozik ebbe a csoportba) (8. kép 1-6.). Közülük csak az 1017. sír peremveretét díszítették pontsorokkal, a többi díszítetlen egyenesen vágott vagy lekerekítet alsó széllel, 1-3 szeggel, szeglyukkal a veretek szélességének függvényében. A veretek alapján a faedények oldalvastagsága nagyjából megegyezett a fatálkákéval, de voltak vékonyabb falúak is, mint a 797. és a 2360. sír ivócsészéi, amelyeket - a már fentebb idézett német vizsgálatok eredményét megismételve - gyökérből esztergáltak. A peremveretek hajlásszögéből gömbtestű edénykék rekonstruálhatók, az edények magassága, szélessége elképzelés, amihez alapot a megmaradt Oberflacht-i faedények adnak. A kihajló peremek, különösen a 2331. sír edényének pereme, a gömbtestű edények esztergályozás útján történő előállítására utalnak. Az edénykék rekonstruált magassága: kb. 6-12 cm, szájátmérőjük 4-6 cm, a fenékrész laposan gömbölyített lehetett, esetleg kis talp gyűrűvel. Hosszú pántokkal díszített gömbtestű edények: a zamárdi temető 4 sírjában (191, 404, 525, 1206. sír) keskeny, hosszú bronz lemez pántokat talált az ásató. Egy részük díszítetlen, másoknak széleit préselt pontsorok díszítik, vannak íveltek és egyenesek, 3 db-nak az alsó vége ép, egyenesen, félkörívben, ill. csúcsosan végződik. Teljesen ép pánt csak az 1206. sírból ismert, ez a pánton jól látható peremvonal szerint ferdén helyezkedett el az edényen. A sírban hasonló díszű rövid peremveret és egy harmadik veret töredéke is volt. A vereteken nem volt szeglyuk, csak a lazán ráhajlított vékony bronz pántok, amelyek alapján feltételezhető, hogy a veretek nem fa, hanem kéreg vagy talán tök edényen lehettek, amelyekre a vereteket az edény belső oldalára visszahajlított pántvégekkel erősítették fel. (Az edény rekonstrukciója: 9. kép 1.) E feltevésnek ellentmondani látszik a 191. sír peremverete, amelynek íve alapján egy gömbtestű, esztergált faedény megbízhatóan rekonstruálható (9. kép 2.). A veret számos hosszú, vékony szegecse megadja a felerősítés módját és a faedény vastagságát, a pántra húzott vékony bronz pánt pedig felveti a kérdést, hogy ennél az edénynél a pánt mire szolgálhatott? Talán a faedényeket még bőrrel is bevonták, és a bőrt erősítették fel a vékony bronz pántokkal? A 404. és 525. sírban talált egyenes pántok egyenes falú edényeken lehettek, egyik szegecselve, a 83
