Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Trogmayer Ottó: Levél H. Tóth Elvirának
LEVÉL H. TÓTH ELVIRÁNAK Levél H. Tóth Elvirának Kedves Rézi! A minap Szőregen jártam - évek óta ismét -, s eszembe jutott, vajon az unokád járt-e arra. Tudja-e, hogy a nagyi onnan járt a szegedi „Miasszonyunk" iskolába? Gondoltam, busszal, csak később jutott eszembe, hogy akkor még nem busz járt, hanem vonat, hiszen még állt a vasúti híd. Ahhoz meg közel volt a Mátyás tér a nővérek sulijával. Meg akkoriban volt bombázás is, de a gyerekek mégis egyedül cipelték a hátitáskát, a tehetősebbek pedig az aktatáskát. Na persze, azóta sokat fordult a világ. Most vannak a ballagások, és akik elvégzik a középiskolát, nagy ajándékokat kapnak. Nem a szülők, akik a sok különórát, tandíjat meg mindenfélét biztosítanak a csemetének, hanem a gyerek, akit nem azzal nógattak, hogy: „Tanulj fiam, mert beadlak inasnak vagy cselédnek!" Engem, a mi generációnkat bizony így biztatták. De hát nem is erről akarok írni, hanem azokról az emlékekről, melyeket közösen éltünk meg és érdemesek arra, hogy felidézzem. Emlékezni jó, hiszen a rossz dolgok úgyis kifakulnak, és a mondás szerint, a boldogság titka a szép események újraélése. Csak 1954 őszén találkoztunk a Tanszéken, mely akkorra már a piarista házba költözött. Mielőtt László Gyula átcsábított ebbe a szép szakmába, elvégezted az Iparművészeti Főiskola ötvös szakát. Szépek voltak az egyetemi évek, a kirándulások, sameszkodások kisebb ásatásokon (nagyok nem is voltak), a farsangok a Nemzeti Múzeumban, aztán kisebb-nagyobb kanyarokkal mindketten vidékre kerültünk. Hála Isten! Sokan hiszik, hogy Ti rögtön a Szűz Mária kötényébe kerültetek, mivel 1961-ben Attila már a kecskeméti múzeum igazgatója lett. Csakhogy! Csakhogy a kecskeméti múzeum egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy múzeum, hanem inkább mint egy MÉH lerakat vagy lomtár. A bútorok szakadtak voltak, a székekből kiállt a rugó, a gyűjtemény jelentős része elpusztult egy kóbor bomba okán, a kiállítást a helyi konzervgyár dobozai és a sok vízzel töltött kecskeméti borosüveg jelentette. Egyszóval teljes csőd, tizenhat évvel a háború után. Nos életmű, ahogy ebből az Augiász istállójából néhány év alatt igazi múzeumot, sőt megyei múzeumi központot csináltatok. No meg közben gyereknevelés, otthonteremtés és némi tudományos munka. Jelentkezzen, aki utánozni tudna! Hozzá kell számolni, hogy irigyek, betartok mindig bőven akadtak a „fogjuk meg és vigyétek" zászló alatt. Aztán lett Petőfi Emlékház, lassan Cifra Palota is, meg Naiv Múzeum. Ez utóbbiról tudod, hogy az a véleményem, nem a „művész" naiv, hanem a látogató, aki elhiszi. Együtt voltunk Kiszomborban az Arany napsugár c. műalkotást megnézni. Jézus Mária! Ha egyszer azt a művet valaki leközölné, de szép lenne. Azon a héten történt Attila emlékezetes Tisza-parti horgászbalesete. A csodálatos szabadszállási pohár, meg a kagán még ez előtt került elő, aztán pedig még sok-sok gyönyörű lelet. Egy buldog szívósságával kapaszkodtál egy-egy földdarabba, míg végül csak előadta rejtett értékeit. Csodájára járt, jár a világ. A művészeti kiállítások sorával a múzeum újra a régió kulturális központja lett. Csak az tudja, aki csinálta, mennyi gonddal, odafigyeléssel, diplomáciával lehet ilyen sorozatokat életre kelteni. Marad belőlük egy-egy katalógus és a kortársak emlékezete. A lekaszált babér is elszárad, már főzésre se jó. 7
