Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Bíró-Sey Katalin: A szikáncsi solidus lelet VIRT 6X-6RC ROM típusának verőtövek szerinti vizsgálata

BÍRÓ-SEY KATALIN: A SZIKÁNCSI SOLIDUS LELET VIZSGÁLATA Bíró-Sey Katalin A szikáncsi solidus lelet VIRT GX-GRC ROM típusának verőtövek szerinti vizsgálata A lelet 1963-ban került elő a Hódmezővásárhely környéki Szikáncs tanyán, így a numizmatikai irodalomban „szikáncsi lelet" néven ismert. Minden idők legnagyobb solidus lelete, 1439 darabból állt. Egy nagyon rövid publikáció jelent meg róla 1976-ban a Numizmatikai Közlöny hasábjain a szerzőtől.

1 Érdemi feldolgozása csak most van folyamatban ennyi év után - eléggé el nem ítélhető módon. A lelet a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került, 5 darabot átadtunk a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumnak, 2 darab megtartását engedélyezte az akkori Művelődésügyi Minisztérium a találónak, 2 darab solidus „elkallódott", ismeretlen személyhez került. Az évek múltával kiderült, hogy a leletből még 10 db ismeretlen személy tulajdonában van.

2 A lelet Honorius császárnak2 db, III. Valentinianusnak 32 érmét tartalmazta, az összes többi II. Theodosius solidusa. Főként az utóbbiak verdefényes állapotúak. A II. Theodosius érmek közül egy a thessalonicai verdében, a többi a constantinopolisi verdében került kiverésre. 1964 óta a lelettel kapcsolatban két lényeges változás történt: a lelet újra határozása és újra mérése. Annak idején a „legújabb" katalógus, amit a meghatározáshoz használni lehetett Tolsztoj munkája volt, ami 1912-ben jelent meg.

3 Létezett még Goodacre 1957-es kiadású katalógusa,

4 de kronológiai besorolást ez sem adott nagyon rövid leírásai miatt, Tolsztoj használata jobbnak tűnt. Ez a típus katalógusok fajtájába tartozott. A császárok vereteit hátlapi feliratok szerinti be1 BÍRÓNÉ-SEY 1975-1976 . A lelet begyűjtése után a területet fémkutató műszerrel átvizsgálták (Korek József és Zalavári), és a helyszínen ásatások is történtek, amelyet Horváth Béla kolléga végzett. A begyűjtés történetét lásd 110/1963 ÉT. 2 A 28.1964. 93, 252, 431, 448 és 449 leltári számú darabok kerültek átadásra a hódmezővásárhelyi múzeumnak. Átadási akta: 149/1964 ÉT. A találó Józó Erzsébetnél 2 db védett, II. Theodosius solidus van GOODACRE 8 (IMP XXXXII COS XVII PP) és GOODACRE 13 (VOT XXX-MVLT XXXX) típusok. Védettség száma 69.852/63. Egy magát megnevezni nem akaró személynél 8 db II. Theodosius VOT XXX-MVLT XXXX és 1 db SALVS REIPVBLICAE típusú solidus van. Ezen kívül egy másik meg nem nevezett személynél ldb VOT XXX-MVLT XXXX típusú solidus van. 3 TOLSZTOJ 1912 4 GOODACRE 1957 tűrendben tárgyalta. Azóta megjelent a RIC X. kötete (1994),

5 amely lehetővé tette a típusok pontos kronológiai besorolását. így az egész leletet újra kellett határozni. A mérések 1964-ben az éremtári „patikamérlegen" történtek, az 1976-os publikációba ezek a súlyadatok kerültek. Az újabb, digitális mérlegen történt mérésekkel pontosítani lehetett a súlyokat. Az uppsalai svéd kolléga, Frands Herschend végezte el a méréseket 1986-ban, a magával hozott digitális mérlegen (akkor még ilyen az Éremtárban nem volt). Ő több tanulmányt is írt a solidusok súlyáról.

6 A Herschend által pontosított súlyadatokat használjuk most. A II. Theodosius solidusok hátlapi típusok szerinti megoszlása a leletben: kis számban vannak CONCORDI-A AVGG (408-420. év), VOT XX-MVLT XXX (420-422. év), GLORIA ORVI-S TERRAR (424-425. év) solidusok. Valamivel több van a SALVS REI-PVBLICAE (425-429. év) típusból, a legtöbb a VOT XXX-MVLT XXXX (430-440. év) hátlapú érem. Egyetlen példány van a nagyon ritka SECVRITASREIPVBLICAE solidusból (439. év), a pIRT 6X6RC ROM illetve L(IRT 6X-6RC ROM (441. év) típust tettük most vizsgálatunk tárgyává. A lelet záró sorozatát az IMPXXXXII COS-XVII P.P (441-450. év) solidusok adják. A n(H)IRT 6X6RC ROM, a VIRTVS kezdő „V" betűje az érmeken U betű, amelyen lent jobbra (RIC 261/282) vagy balra (RIC 261/284) van egy nyúlvány.

7 A típus egy késői változata Julianus Virtus Exercitus Romanorum típusú solidusainak, amelyeket annak idején a császárnak a szerencsétlen perzsa hadjáratból való sikeres megmenekülése alkalmából vertek. Most az apropót a típus felelevenítésére az adhatta, hogy hosszú békés periódus után a birodalom újra háborúskodott 441-ben a vandálokkal, a perzsákkal és a hunokkal. A típust csak II. Theodosiusnak verték nagyon rövid ideig 441-ben. J.P.C. Kent véleménye szerint 442 5 RIC X. 1994 6 HERSCHEND 1987, HERSCHEND 1989 7 RIC X 1994, 261. 43