Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Tomka Péter: Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont (Metro) 552. sír - a „lovashalász", avagy az interpretáció határai

TOMKA PÉTER: M É N F Ö C S A N A K - B E VÁ S Á R L Ó K Ö Z P O N T veretet és 3 - 3 szíjvéget. Szerencsésebb megfigyelés esetében számolhatunk akár 5 szíj-csatlakozással is (feltűnő ugyanis az 5 db lóhere alakú veret rendszeres előfordulása).

1

1 Ezzel máris elértünk az interpretálás határát: be kell valljuk, hogy - egyelőre, számos hiteles megfigyelés hiányában a felvetett kérdésre egyértelmű választ nem lehet adni. Kommentár A balszerencsés sírlelet többé-kevésbé sikeres (bár egyáltalán nem problémamentes) helyreállítása után kísérletet tehetünk némi következtetésekre. A sír keltezése első látásra egyértelműnek látszik: korai avar kor, annak is inkább az első fele. Az alábbiakban azonban fel szeretnénk hívni a figyelmet azokra a nehézségekre is, amik a „blikkdiagnózist" megterhelik és amikkel (más, egyértelműnek tűnő esetekben is) meg kell küzdeni. Az 552. sír temetőn belüli topográfiai helyzete a korai datálást támogatja (az ÉK-i részen voltak a temető legkorábbi sírjai, ezt a területet használták fel aztán később újra, már a középavarkorban, amiről a látványosan eltérő tájolású sírok és a szuperpozíciók tanúskodnak)

1

2. Magának a sírnak azonban olyan a tájolása (Ny-K, eltérés É felé 1 vonás), ami inkább felelne meg a temetőben az átmeneti korszakban (kb. VIL sz. 2. harmada) alkalmazottaknak, mintsem a legkorábbiaknak, amelyek (mint fentebb említettük) a Ny-K tengelytől rendszeresen D felé térnek el. Félreértések elkerülése végett: természetesen magunk sem hiszünk tájolási szabályok 100 %-os következetességgel való alkalmazásában, amiket megfigyelünk, azok legfeljebb tendenciák. Az 552-es sír esetében alkalmazott temetkezési szokások leglátványosabb eleme a lábhoz tett lószerszám. Az ellentmondás is itt a leglátványosabb: amennyiben 11 5 db lóhere alakú, rojtosvégű veretet gyűjtöttekbe pl. a kunmadarasi, a gerlai 1. sír, az Előszállás-Öreghegy 28. sír, valamint a Budapest, III., Szőlő utcai 1. sír (Nagy 1998,44-45., Taf. 38) és a verbászi lósír esetében, talán Cikón is az 552. sírból (Wosinsky szerint 4, a leltárkönyv alapján 5, eredetileg feltehetően 6 lóhere alakú, rojtos végű préselt ezüst lószerszámdísz, SOMOGYI 1984, 65). Ugyancsak 5 db rojtos végű veret volt a budakalászi 266.(bolygatott) sírban és a 612. sírban is (Pásztor Adrien és Vida Tivadar ásatása, ezúton is köszönöm, hogy betekinthettem a dokumentációba). Bizonyosan 6 db volt Hajdúdorogon. A terminológiához illetve a lehetséges rekonstrukciókhoz alapul Szőllősy Gábor tréfásan „lómenklaturának" ismert munkáját vettem (SZŐLLŐSY 1993, 564., 1. és 2. ábra). 12 TOMKA 2008a, 602-603., Abb. 2. igaz az, hogy ennek a formának a feltűnése követi időben a külön elásott halotti áldozatokat és a valódi lovastemetkezéseket, akkor itt sem tartozhat a temető legkorábbi sírjai közé. Ezzel azonban némi diszkrepancia keletkezik a leletanyag és a temetkezési szokás keltezése között. A lábhoz tett lószerszámos sírok listáját legutóbb Bende Lívia tette közzé.

1

3 Véleménye szerint „úgy tűnik, hogy a lószerszámos temetkezési szokás gyakorlata a 7. század közepe táján vagy ezt követően tűnik fel"...„a 7. század utolsó harmadában jellemző igazán". A délkelet-dunántúli (Bóly, Kölked-Feketekapu A) sírokat ő is a szokás gyakorlásának korábbi időszakára tette. Megállapítása tehát nem zárja ki a szokás korábbi megjelenésének lehetőségét. Ahogy alig lehet vitás, hogy a gerlai l.

1

4, illetve a székkutasi 51. sír

1

5 még korai avar kori. Jellemző az utóbbi (és a többi három székkutasi) sír C14-es vizsgálatának eredménye: „Az egyetlen korhatározás, ami körülbelül helyes lehet, az 51. sír (FA II) datálása 640-680 közé. Bár itt is valószínűbb lenne egy korábbi keltezés." 1

6 A ménfőcsanaki eset legjobb párhuzama egyébként (a fentebb idézett gerlai 1. sír mellett) Kölked-Feketekapu A 21. sír, koraavar, kirabolt, zablával, veretekkel, szigonnyal, szakállas baltával, ólomcsövecskékkel, íjjal, kengyel nélkül.

1

7 A Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3 sírt Maurikios Tiberios (582-602) átfúrt arany solidusa meglehetősen koraira keltezi.

1

8 Igaz viszont, hogy a lábhoz tett lószerszámok között az általunk tárgyalt rojtmintás-ezüst félgömbös szerelés ritkán fordul elő (a ménfőcsanaki 552. síron kívül gyakorlatilag csak az imént idézett esetekben, valamint Nyíregyháza-Városi kertészet 1937/1. sírjában), a legtöbbnél nincsenek is veretek, vagy ha vannak, más, későbbi típusok. Ha egy temetőben van lószerszám-melléklet is, meg rojtos végű garnitúra is, más-más sírokból származnak. A „szimbolikus lovas temetkezés" a halotti áldozat egyik 13 BENDE 2000, 253-254., 18. kép. Győr - Téglavető 484. sír (BÖRZSÖNYI 1905,19-20.) - szinte bizonyosan nem tartozik ide. 14 KÜRTI 1990, 80., 82., 2. kép; KÜRTI 1998, 432-434., 100. kép 1, 103-104. tábla. 15 B.NAGY, 2003,22., 20-24. kép. 16 STADLER 2003, 302-304. 17 Kiss Attila a vereteket a 22. lósírhoz tartozónak vélte, a lábhoz tett lószerszámra Bende Lívia következtetett, KISS 1996, 25-26., 29., Taf. 22, Taf. 26; BENDE 2000, 253., 32. jegyzet. 18 CSALLÁNY 1960, 49.; GARAM 1992,140. Bóna István a sírt - különböző meggondolások alapján - 620 tájára keltezte: BÜNA 1986, 78. 257