Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Szentpéteri József: A Barbaricumból Pannoniába
SZENTPÉTERI JÓZSEF: A B ARB AR ICU MBÓL PANNONIÁBA Szentpéteri József A Barbaricumból Pannoniába (Germán katonai segédnépek a korai Avar Kaganátus központjában)* Egy másfél évtizeddel ezelőtt publikált munkahipotézis, a szennai konferenciakötetben megjelent előadás 1 szakmai fogadtatását vázolja ez a tanulmány, mely ily módon kutatástörténeti visszatekintést igényel. Egykori téziseim közül két feltételezés (az avar kori germán régészeti leletanyag, valamint a Keszthelykultúra értelmezése a korabeli hatalmi hierarchia szemszögéből) folyamatosan napirenden van; a harmadik - az előző kettőből eredeztetett - feltevésem (a kora avar kori kagáni központ Pannónia területére való lokalizálása) máig sem tartozik az általánosan elfogadott gondolatok közé. Az elmúlt esztendők ásatásai és régészeti közleményei alapján ismét időszerű vitára bocsátani ezt a problémakört, mely így mindkét jelenség háttéréhez adalékul szolgálhat. A Kárpát-medence avar kori germán leleteinek térképes ábrázolásai Az avar kori germánok régészeti hagyatékát Kiss Attila olyan típusok szerint rendszerezte összefoglaló munkájában, 2 melyek már az avar honfoglalás (567) előtt is jellemzőek voltak. E jellegzetes lelettípusok térképes ábrázolását - többek között: spatha, pajzsdudor, csontfésü (1. ábra), ovális övcsatok, nem avar bronz szíjvégek - Bálint Csanád a „tárgy=etnikum" módszer következetesen végigvitt alkalmazásának, ám módszertanilag hibás eljárásnak tartotta. E germán eredetűnek tartható tárgyakat ábrázoló térképek alapján kockázatosnak vélte a gepidáknak az Alföldről vagy Erdélyből a Dunántúlra való áttelepítésére következtetni, ehelyett a Meroving kapcsolatokkal történő értelmezést tartotta valószínűnek. 3 Ugyanebben a művében Bálint Csanád kritikusan összegezte azokat a feltevéseket is, melyek a lelőhely1 * A tanulmány előadás formájában 2005. november 3-án hangzott eM Barbaricum ösvényein... Szkíták, kelták, szarmaták és germánok az újabb kutatások tükrében című, Kecskeméten rendezett konferencián. SZENTPÉTERI 1995, SZENTPÉTERI 1996. 2 KISS A. 1992. 3 BÁLINT 1995,310-312. sűrűség és leletgazdagság alapján egyenesen a KeletDunántúlon feltételezett kora avar kori hatalmi központ régészeti tükröződésére gondolnak. Kitartott amellett a széles körben elfogadott elmélet mellett, mely szerint már az avar korszak kezdetétől (utóbb pontosítva: a Baján utáni korszaktól fogva) a DunaTisza közére lokalizálható a 8. század végi Karolinghadjáratokban két ízben kifosztott kagáni székhely. A rendelkezésre álló régészeti módszerek alapján meglátása szerint sem a gazdagság, sem a léleksűrűség nem alkalmas önmagában a Baján-kori, azaz a 6. századi avarok legkorábbi hatalmi vagy más jellegű központját a Somogy megyei Zamárdi környékén feltételezni. Négy olyan körülményre hívta föl a figyelmet, mely a kora avar kultúra egészének megítélését befolyásolja: 1) A dunántúli temetőkben a sírleletek száma, tipológiai változatossága, technikai kivitele és díszítése általában gazdagabb a Dunától keletre feltárt temetőknél, 2) a germán (jellegű) tárgytípusok és ornamentika gyakoribb előfordulása a Dunántúlon, 3) az idegen eredetű tárgyi műveltség, a Keszthely-kultúra dunántúli jelenléte, 4) a fölsorolt jelenségek mind az egykori Pannónia provincia területével kapcsolatosak. Ezek alapján megfogalmazott hipotézise szerint „a korai avar kultúra bölcsője ... Pannónia területén, annak is talán inkább a keleti határvonala közelében ringott". 4 Le kell szögezni ugyanakkor, hogy ezek az érvek pontosan azonosak azokkal az argumentumokkal, melyekre az avarok által legyőzött germán népességeknek asszimilált segédnépként való alkalmazását feltételező kutatók is támaszkodnak. A kérdéskör tárgyalásának következő jelentős állomása a kölked-feketekapui feltárások publikálása volt. 5 Ezekben a művekben a kelet-pannoniai kora avar kori germán lelőhelyeket Kiss Attila az avar kaganátus településrendszerének részeként tárgyalja (2. ábra). Az avar településeken (temetőkben) szétszórtan megje4 BÁLINT 1995,312-315. 5 KISS A. 1996, KISS A. 2001. 235
